Könyv tartalma:
A kilencvenes évek számos romantikus alakja közül kevesen vészelték át annyira az irodalmi ízlés változó iskoláit, mint Ernest Dowson, akinek verseiben időtlen, behízelgő báj és tartós érdeklődés rejlik. Ez az életrajz csak mellékesen kritikai értékelés Dowson teljesítményéről, de megkísérel egy teljesebb, kerekebb képet adni az emberről, mint amilyen eddig volt. A könyv rengeteg új anyagon alapul, amely Dowson személyiségének számos téves értelmezését tisztázza. Ez különböző forrásokból származó, eddig kiadatlan levelekből áll, köztük tizenkettő Oscar Wilde-tól származó, eddig még nem nyomtatásban megjelent levélből, valamint olyan részletes információkból, amelyeket a szerző a költőt közelről ismerő személyekkel folytatott interjúk és levelezés során gyűjtött össze.
A viselkedés pszichológiai magyarázataiban jártas modern olvasó számára Dowson története eleve eleve elrendeltetett séma szerint alakul: a neurotikus szülők tehetséges gyermeke, az Oxfordban tanuló alkalmazkodási zavarokkal küzdő fiú, a Londonban élő elégedetlen fiatalember, a gyermek Adelaide iránti különös rajongás, a Rímfaragók Klubjában és a rövid életű Savoyban való rövid együttlét jeles irodalmi vezetőkkel, majd anyja öngyilkossága, hajléktalanság, szegénység, céltalan külföldi vándorlás, az ivásba menekülés, végül a halál. Mindezzel együtt azonban a csillapíthatatlan késztetés, hogy álmait könnyed szavakba szője, amelyek ma már az angol költészethez való egyedülálló és maradandó hozzájárulást alkotnak.
Ebből a könyvből Dowson tragikusan érdekes figuraként bontakozik ki. Az életrajz annyit közöl történetéből, amennyit valószínűleg valaha is megtudunk róla, és mint ilyen, fontos helyet foglal el az angol költők életművei között.
