Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Violence and Power in the Thought of Hannah Arendt
Hannah Arendt a huszadik század egyik legjelentősebb politikai teoretikusa volt, aki az erőszaknak a közéletben betöltött szerepével foglalkozott. Mégis figyelemre méltó, hogy annak ellenére, hogy ez volt korának talán legégetőbb kérdése, ezt a témát munkásságában ritkán vizsgálták. A Violence and Power in the Thought of Hannah Arendt című könyvében Caroline Ashcroft elmélyíti Arendtnek az erőszak szerepéről alkotott felfogását, kritikai olvasatát nyújtva munkásságának, és provokációként használva azt arra, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan foglalkozhatnánk kortárs gondolatokkal.
Arendtről általában úgy gondolják, hogy az erőszakos cselekedeteket kizárja a "politikai" köréből, az ősi demokratikus politika feltételezett idealizálása alapján. Ashcroft azt állítja, hogy Arendtet mind a kritikusok, mind az ezt pártolók széles körben félreértették. Azáltal, hogy megvizsgálja Arendt gondolkodását az erőszakról a politikai gyakorlat olyan kulcsfontosságú példáin, mint a modern zsidó politika, a görög és római politika, valamint a francia és az amerikai forradalom, Ashcroft egy pragmatikusabb felfogást tár fel az erőszak helyéről a politikában. Azt állítja, hogy amit Arendt a politikai erőszakban ellenez, az az erőnek a politika meghatározására való alkalmazása, ami a modern szuverenitás központi gondolata. Amit Arendt kritizál, az nem az erőszak mint olyan, hanem az erőszakkal való visszaélés és a politika félreértése, amely a részvételi hatalmat teljesen kizárja.
Ez a mű a politikai elmélet szélesebb körű aggályaiba is bekapcsolódik, mivel arra kötelez bennünket, hogy újragondoljuk az erőszak és a politika közötti kapcsolatokat. Arendt munkája utat kínál a szuverén vagy realista politika és a nem hierarchikus, erőszakmentes, részvételi politika közötti szakadék áthidalására, és így értékes forrásokat kínál a kortárs politikaelmélet számára.