Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv megkérdőjelezi az olvasók hallásról alkotott elképzeléseit, és feltárja a hallási tapasztalatok és a kognitív folyamatok közötti összefüggéseket, filozófusok és tudósok történelmi perspektíváit bemutatva. Ugyanakkor sűrű, és elsősorban az elkötelezett gondolkodók szűk közönségének szólhat.
Előnyök:A könyv provokatív és intellektuálisan ösztönző, a hallásról és a megismerésről való elmélyült gondolkodásra ösztönöz. Komplex gondolatokat mutat be magával ragadó módon, és összekapcsolja a történelem, a filozófia és a kultúra különböző fogalmait.
Hátrányok:A tartalom összetettsége és kiterjedt információtartalma miatt nyomasztó lehet, így az alkalmi olvasók számára nehezen befogadható. Úgy tűnik, inkább egy speciális közönségnek, mint a nagyközönségnek való.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Reason and Resonance: A History of Modern Aurality
Könyv tartalma:
Hogyan jutott a fül központi szerephez a modern kultúrában és racionalitásban.
A hallást hagyományosan a második érzékszervnek tekintették - valahogy kevésbé racionálisnak és kevésbé modernnek, mint az első érzékszervet, a látást. A Reason and Resonance lerombolja ezt a mítoszt, rekonstruálva azt a folyamatot, amelynek során a fül központi szerepet kapott a modern kultúrában és racionalitásban.
Az elmúlt négyszáz évben a hallást úgy értelmezték, mint ami a rezgő levegő és a belső fül különböző részei közötti szimpatikus rezonanciát foglalja magában. A rezonancia mint a modern hallás központi elemének megjelenése azonban egybeesik egy újfajta ismeretelmélet diadalával is, amelyben a rezonancia hiánya maga a gondolkodás feltétele. Elménknek a világhoz való viszonya állítólag a távolságon vagy - ahogy maga az ész szinonimája is sugallja - a reflexión nyugszik.
A Reason and Resonance az ész és a rezonancia közötti "bensőséges ellenségeskedés" genealógiáját követi nyomon egy sor egymással összefüggő esettanulmányon keresztül, amelyekben különböző otológusok, filozófusok, fiziológusok, pamfletisták és zeneelméleti szakemberek vesznek részt. Köztük van a XVII. századi építész-zoológus Claude Perrault, aki a hangról és a hallásról szóló könyvében cáfolta a kartezianizmust; a Sturm und Drang költője, Wilhelm Heinse és barátja, az anatómus Samuel S mmerring, aki úgy vélte, hogy a kamrai folyadék a lélek és a hallóideg közötti kapcsolódási pont; a híres fiziológus Johannes M ller, aki feltalálta az "érzéki energiák" fogalmát; és M ller legfontosabb tanítványa, Hermann von Helmholtz, a "Sensations of Tone" című nagyszabású mű szerzője. Erlman kitér a huszadik század legfontosabb halláselméleti gondolkodóira is, köztük Ernst Machra, Georg von B k sy hírközlési mérnökre és a hallás első nem rezonáns hullámelméletének képviselőjére, Georg von B k sy-ra, G nther Anders politikai aktivistára és filozófusra, valamint Martin Heideggerre.
