Olvasói vélemények
Összegzés:Peter Dunne „Emotional Structure” című könyve egy forgatókönyvírói útmutató, amely az érzelmi utazások fontosságát hangsúlyozza a történetmesélésben, és gyakorlati eszközöket kínál az íróknak forgatókönyveik fejlesztéséhez. Míg számos kritika dicséri a karakterek érzelmeibe és a történet felépítésébe való betekintését, a kritikák a szerző arroganciájával, az írásmóddal és a könyv szervezésével kapcsolatban merülnek fel.
Előnyök:⬤ Egyedülálló perspektívát nyújt a történetmesélés érzelmi utazásairól, túllépve a hagyományos cselekményszerkezeteken.
⬤ Gyakorlati példákat és eszközöket kínál a karakterek érzelmeinek és a cselekmény alakulásának összekapcsolására.
⬤ Kezdő és tapasztalt íróknak egyaránt szól, akik elmélyíteni szeretnék a történetszerkezet megértését.
⬤ Sok kritikus szerint a könyv értékes a saját forgatókönyveik fejlesztéséhez és a történetmesélés érzelmi dinamikájának megértéséhez.
Hátrányok:⬤ Egyes kritikák a szerző arrogáns hangnemét kritizálják, és azt sugallják, hogy a szerző megközelítéséből hiányzik az alázat.
⬤ Az írásmódot túlságosan bonyolultnak vagy rosszul szervezettnek írják le, a részeket felesleges fecsegésnek érzik.
⬤ Több olvasó úgy vélte, hogy a könyvből hiányoznak a konkrét példák, és a világosabb, részletesebb magyarázatoknak hasznát venné.
⬤ Néhány kritikus túlságosan korlátozónak és kreatívnak találta a szerzőnek a történetmeséléssel kapcsolatos konkrét nézeteit.
(22 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Emotional Structure: Creating the Story Beneath the Plot: A Guide for Screenwriters
Könyv tartalma:
A koncepciótól a végső tervezetig nagy az ugrás, a feladat pedig kemény munkával és borzalmakkal teli. Itt a legtöbb író a történet valódi erejének rovására küzd a cselekmény megfelelő kidolgozásával.
Az eredmény egy minden szempontból logikus, de mozdulatlan forgatókönyv. Az Emmy- és Peabody-díjas producer, író és tanár, Peter Dunne Emotional Structure című könyve ezekre az időkre szól, amikor a cselekmény szépen a helyére illeszkedik, mint egy kirakós játék darabjai, mégis hiányzik valami elemi, borzasztóan fontos. A hiányzó darabot nem találjuk meg akcióval, autós üldözéssel nem lehet megmozgatni a lelket.
És a problémán nem fog segíteni a helyszínváltás sem, az egyetlen helyszín, ami számít, az a főhősöd mélyén van. A megoldás az, hogy folyamatosan figyelni kell a cselekményfejlődés és az érzelmi fejlődés elválaszthatatlanságára.
Amikor bármilyen jelenetet létrehozol, legyen az egy rendőrségi üldözés az autópályán vagy egy szívhez szóló beszélgetés a konyhában, a jelenet érzelmi indoklásának nyilvánvalónak kell lennie. Ha kialakítod a cselekményt fenntartó érzelmi áramlatot, akkor szívvel-lélekkel teli jelenetet hozol létre, és te - és a nézők - érezni fogják a szenvedélyt.
