A jelenlegi vitákban sokféle elképzelés kering az egyesületekben vagy otthonokban folyó katolikus nevelésről. A valóságban azonban hiányzik a katolikus nevelési gyakorlat széles körű történeti kutatása.
Ez a tanulmány először vizsgálja a katolikus ifjúsággondozást és ifjúságsegítést a 20. század első felében Bajorország példáján, és hosszú folytonossági vonalakat dolgoz ki az erkölcsi koncepciókban.
Az index-levéltár állománya, valamint a bambergi városi ifjúságvédelmi hivatal és különböző intézmények konkrét ügyiratai új és tanulságos betekintést nyújtottak az ifjúsági munkának ebbe a felekezeti jellegű formájába. A felelős katolikus nevelők számára a szociáletikai normák és a kliensek életvilágai közötti szakadék sajátos feszültséget eredményezett a hagyomány és a modernitás, az egyház és a világ között.