És aztán táncoltunk: A Voyage Into the Groove

Olvasói vélemények

Henry Alford könyve a tánc világának bájos és éleslátó felfedezése, tele személyes anekdotákkal, kultúrtörténettel és humorral. Az olvasók nagyra értékelik a lebilincselő írói stílust és a tánc változatos nézőpontjait, a tánc történelmi jelentőségétől az életre gyakorolt személyes hatásáig.

Magával ragadó és humoros írás, jól megalapozott kulturális betekintés, személyes anekdoták, amelyek visszhangra találnak az olvasókban, a tánc szórakoztató és felemelő szemlélete, amely táncosok és nem táncosok számára egyaránt élvezetes, a táncon keresztül az önkifejezésre és az önbizalomra ösztönöz.

Néhány olvasó úgy találta, hogy a tánctörténetre és a koreográfiára helyezett hangsúly a vártnál részletesebb, ami kevésbé vonzóvá teszi a könyvet azok számára, akik nem táncrajongók. Néhányan megjegyezték, hogy a memoár utolsó részeit kevésbé érezték dinamikusnak az elejéhez képest.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

And Then We Danced: A Voyage Into the Groove

Könyv tartalma:

"Magával ragadó... Henry Alford egyformán memoár és kultúrtörténet, és zökkenőmentesen szövi egybe a szívmelengető és vicces anekdotákat a tánc minden dolgába való mély merüléséről" (Misty Copeland, The New York Times Book Review).

Amikor Henry Alford a The New York Timesnak írt egy zumbaórán szerzett tapasztalatairól, nem is sejtette, hogy ez valami sokkal nagyobb dolog kezdete volt. A tánc sokféle szerepet töltött be Henry számára: testmozgás, stresszoldó, önbizalomnövelő, ürügy az utazásra, a folyamatos csodálkozás forrása, és - amikor Alzheimer-kóros betegekkel táncol - még egyfajta közösségi szolgálat is. Alford a formák széles skáláját (balett, hip-hop, jazz, társastánc, sztepp, kontakt improvizáció, zumba, swing) felvonultatva végigvezet minket Bob Fosse-tól George Balanchine-ig, Twyla Tharptól Arthur Murray-ig a legkülönbözőbb nagyságok munkásságán és pályafutásán.

Alford személyes tapasztalatait és lenyűgöző kultúrtörténeti élményeit egyaránt felhasználva, mélyreható és humoros, szellemes és végül megható portrét nyújt arról, hogy a tánc hogyan képes kifejezni minden emberi dolgot. Az And Then We Danced "bizonyos értelemben a táncosok ünneplése a tánc minden csodájában és változatosságában, az elhagyatottságtól a kifinomultságig.

De egyben történelem, nyomozás, memoár, sőt, a maga okos, ravasz módján még önsegítő is... nagyon vicces, de ami ennél is több, örömteli - egy sajátos tánc" (Vanity Fair).