A művészettörténetet a botrányok jellemzik: Masacciótól kezdve a testművészet ábrázolásáig a mű koncepciójának bármilyen változása botrányt okoz. Ez hat évszázadon át igaz volt a Vatikánban, és mindig így volt, amikor Courbet-t a közrend veszélyeztetésével, az impresszionistákat pedig zavart aggyal vádolták.
Ma ki tudná jobban bemutatni a botrányt, mint Mapplethopre? Aktjaitól portréiig és önarcképeiig, virágos csendéleteitől leghíresebb és legvitatottabb témáiig Mapplethorpe az a művész, aki leginkább meghatározza a botrányt. Innovatív és merész, munkássága 1989-ben bekövetkezett korai halála után is visszhangot kelt.
A művész provokatív, homoerotikus és egyéb témák egyedi használata kultúránkban általánossá vált, és különböző területeken (filmművészet, reklám...) meghatározó visszhangja van... Mi a botrány? Mi a célja? Hogyan és milyen célból provokálják? És mit tanulhatunk belőle, ha a normalitás ihlette? Fedezzük fel a botrány fogalmát Robert Mapplethope fotóművészünkkel, Robert Mapplethope fotóművésszel.