Egészen napjainkig, az individualizmus válsága alatt, amely a múlt század óta mindenütt tombolt, a politikában és a politikai gazdaságtanban éppúgy, mint az erkölcsben és a jogban, sőt még a vallásban is, a bűnözést a világ leglényegesebb egyéni dolgának tekintették; és a büntetőjogászok körében az osztatlan bűnözés fogalma úgyszólván elveszett, ahogy a teológusok körében a kollektív bűn, ha nem is teljesen az örökletes bűn fogalma.
Amikor az összeesküvők támadásai, amikor egy rablóbanda hőstettei arra kényszerítettek bennünket, hogy elismerjük a kollektíven elkövetett bűncselekmények létezését, siettünk ezt a bűnügyi ködöt különálló egyéni bűncselekményekre bontani, amelyekről úgy véltük, hogy nem több, mint az összegük.
