Essay on Human Reason: On the Principle of Identity and Difference
Az emberi értelem természete a filozófia egyik legkényesebb rejtélye. Az ész számos sajátos formában jelenik meg olyan általános területeken belül, mint a megismerés, a gondolkodás, a szépség megtapasztalása és az erkölcsi ítélőképesség.
Ezek a formák „tökéletesen” ismertek a filozófiában, mégis észrevettünk egy ismeretlen mintázatot, amely azt mutatja, hogy mind ugyanannak a témának a variációja: az igazság a „gondolat” és a „valóság” közötti azonossági viszony; az igazságosság az adott és a megérdemelt közötti azonossági viszony; a szépség olyan azonossági viszony, mint a rím a szavak végső hangjai közötti azonossági viszony; a ritmus az időintervallumok közötti azonossági viszony; a szimmetria két fél között; az arány két arány között; az anafora a kezdőszavak közötti azonossági viszony. A partikuláris dolgok önmagukban identitások, az univerzálisok pedig a partikulárisok közötti identitások.
Egy eszme társít egy vele azonos másik eszmét; az analógia a viszonyok közötti azonosság; az indukció az ismert és ismeretlen példányok közötti azonosság; és az egész logika az azonosság törvényén nyugszik. Ami mindezekben közös, az magának az értelemnek a természete.