Tekintettel tanulmányunk interdiszciplináris jellegére, először a KAMBAJI WA KAMBAJI, a kambajizmus szociológiai praxeológiájára szorítkoztunk, amelyhez a bibliai exegézisből, a teológiai hermeneutikából, a kerigmatikus homiletikából és a vallási ismeretek pragmatikájából kölcsönzött elméleti és módszertani alapokat társítottuk, tudván, hogy a vizsgálat tárgyának természete és a kutató céljai határozzák meg az adott szociológiában alkalmazandó kutatási módszer kiválasztását.
Az interdiszciplinaritás nevében módszertani megközelítésünket a kambajnai praxeológia kiterjesztésével a teo-gnosztikus hatalom diskurzusára kellett konkretizálnunk, mindkét heurisztikus előfeltételrendszerre támaszkodva, hogy az egyes irányzatok ne irritáljanak, hanem hasznosan megtalálják a maguk részét elemzésünkben. Ez az eljárás lehetővé tette számunkra, hogy eljussunk a "teo-funkcionális interdiszkurzív praxeológiához", és a kommunikáció pragmatikájának axiómáit és legfontosabb alapelveit beépítve a "gnózis-pragmatika praxeológiai szociológiája" felé haladjunk.
