Eterna regénymúzeuma (Az első jó regény)

Olvasói vélemények

Macedonio Fernandez Prológusok ünnepe című műve egyedülálló és intellektuálisan izgalmas mű, amely 50 prológusból áll, amelyet egy regény követ, amely küzd az olvasó lekötésével. A prológusok mélységükért és azért, ahogyan az olvasókat az irodalomról szóló beszélgetésre invitálják, míg magát a regényt kritizálják, mert hiányzik belőle a koherens történet és az érzelmi elkötelezettség.

A prológusokat nagyra értékelik, mert magával ragadó jellegűek és komplex irodalmi témákat tárnak fel. Élénk hangulatot teremtenek, és mély, filozofikus beszélgetésekbe invitálják az olvasót az irodalom és a valóság természetéről. A könyvet egyedi felépítése és kísérleti megközelítése miatt is jegyzik, ami az irodalomtörténet figyelemre méltó darabjává teszi.

A tényleges regényt zavaros és sekélyes élménynek tartják, hiányzik belőle a konkrét narratíva és az érzelmi mélység. Sok olvasó zavarosnak találja, és inkább irodalmi kísérletnek érzékeli, meggyőző történet nélkül. Néhányan úgy érzik, hogy félrevezette őket a lebilincselő elbeszélés ígérete, ami frusztrációhoz és csalódáshoz vezet.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Museum of Eterna's Novel (the First Good Novel)

Könyv tartalma:

Utánoztam őt, az átírásig, az odaadó és szenvedélyes plagizálásig. Éreztem: Macedonio a metafizika, az irodalom. Akárki is volt előtte, tündökölhetett a történelemben, de mindannyian Macedonio nyers vázlatai voltak, tökéletlen korábbi változatok. Ezt a kánont nem utánozni hihetetlen hanyagságot jelentett volna. --Jorge Luis Borges.

Az Eterna regénymúzeuma (Az első jó regény) a korát megelőzve megírt regény definíciója. Macedonio (akit mindenki a szokatlan keresztnevén ismert) az 1930-as években és a 40-es évek elején dolgozott ezen a regényen, az argentin irodalmi kultúra fénykorában, és nagyjából egy időben jelent meg az Úszás-két madárnál, amely regénynek elég sok közös vonása van Macedonio remekművével.

A Múzeum sok szempontból antiregény. Több mint ötven prológussal kezdődik - köztük a szerzői személyiségemhez, a kritikusokhoz és az olvasókhoz, akik elpusztulnak, ha nem tudják, miről szól a regény -, amelyek egyszerre filozofikusak, felháborítóak, elgondolkodtatóak és rejtélyesek. Ezek a darabok a témák széles skáláját ölelik fel, kezdve attól, hogy hogyan fogadják majd a készülő regényt, egészen addig, hogy hogyan lehet meghiúsítani az átugró olvasókat (egy olyan könyv megírásával, amely dacol a linearitással ).

A könyv második fele maga a regény, a regény egy csapat (más szövegekből kölcsönzött) szereplőről szól, akik egy la novella nevű estancián élnek...

A fergeteges és gyakran igencsak megható könyv, Az Eterna múzeuma regénye újradefiniálta a műfaj határait, és maradandó hatást gyakorolt a latin-amerikai irodalomra. Olyan szerzők, mint Jorge Luis Borges, Julio Cort zar és Ricardo Piglia mindannyian bűvöletébe és magasröptű koncepciói alá estek, és végre az angol nyelvű olvasók is megismerhetik azt a könyvet, amely hozzájárult Borges mentorának hírnevének öregbítéséhez.

Macedonio Fern ndez az egyik legnagyobb hatású - és legfurcsább - argentin szerző volt. Ő volt Borges mentora; úgy kampányolt az elnökválasztásért, hogy Macedonio feliratú cetliket hagyott a kávézókban; utópisztikus társadalmat alapított. Ő írta az utolsó rossz regényt ( Adriana Buenos Aires ) és az első jó regényt ( Eterna regénymúzeuma ) is.

Margaret Schwartz a Fordham Egyetem adjunktusa. Fulbright-ösztöndíjasként 2004-ben Argentínában járt, ez idő alatt Macedonio Fern ndez életét és műveit kutatta.

Adam Thirlwell a Politika és a Szökés című regények szerzője. Az irodalomról és a fordításról szóló könyve, a The Delighted States 2008-ban elnyerte a Somerset Maugham-díjat. Kétszer is bekerült a Granta legjobb fiatal brit regényírók közé.