Etika a szolgálatban

Olvasói vélemények

A könyv értékes meglátásokat tartalmaz, és az írói stílus sok olvasó számára élvezetes. Hasznos hivatkozási alapként szolgál az üzleti etikáról szóló tudományos dolgozatokhoz és vitákhoz, a kortárs kérdésekkel kapcsolatos relevanciával. Néhány olvasó azonban megemlítette, hogy a cím alapján nem felelt meg teljesen az elvárásaiknak.

Magával ragadó írói stílus, hasznos referenciaként jelentésekhez és dolgozatokhoz, releváns betekintés a kortárs kérdésekbe, Taft közvetlen nézőpontjai, élvezetes olvasási élmény.

Néhány olvasó úgy érezte, hogy nem felelt meg a cím alapján megfogalmazott elvárásaiknak, és legalább egy spanyol nyelvű kritika csalódottságát fejezte ki.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Ethics in Service

Könyv tartalma:

William Howard Taft az ohiói Cincinnatiben született 1857-ben. A Yale College-ban (ma Yale Egyetem) 1878-ban, majd a cincinnati jogi karon 1880-ban szerzett diplomát. 1887-ben kinevezték az ohiói Legfelsőbb Bíróság tagjává. 1890-ben az Egyesült Államok főügyészévé nevezték ki, majd 1891-ben az Egyesült Államok Fellebbviteli Bíróságának (Hatodik Körzet) tagjává. 1900-ban William McKinley elnök Taftot nevezte ki a Fülöp-szigetek első civil főkormányzójává. 1904-ben Theodore Roosevelt elnök kinevezte Taftot hadügyminiszterré, arra számítva, hogy Taft követi őt az elnökségben. 1908-ban Taftot az Egyesült Államok 27. elnökévé választották.

Egy ciklus után Roosevelt visszatért, hogy kihívja Taftot az elnökségért. A választást Woodrow Wilson nyerte meg, Taft pedig elnyerte azt a szégyent, hogy az egyetlen hivatalban lévő elnökként harmadik lett az újraválasztásáért folytatott küzdelemben. Miután 1913-ban elhagyta a Fehér Házat, Taft a Yale jogi karának jogászprofesszora lett, és az Amerikai Ügyvédi Kamara elnökévé is megválasztották. 1917-ben és 1918-ban társelnöke volt az Országos Háborús Munkaügyi Tanácsnak.

1921-ben Warren Harding elnök teljesítette Taft életre szóló álmát, hogy kinevezze a Legfelsőbb Bíróságba, amikor Taftot nevezte ki a 10. főbírónak (ezzel Taft lett az egyetlen személy, aki egyszerre volt a bíróság tagja és elnöke). A Bíróságon töltött idő alatt Taft egy alkalommal megjegyezte: "Néha nem is emlékszem, hogy valaha elnök voltam". Taft 1930-ban, egy hónappal halála előtt vonult vissza a Bíróságtól.

1914-ben, az amerikai kormány végrehajtó és bírói ágában végzett szolgálata között Taft ezt az előadást a Page Lecture Series keretében tartotta a Yale Egyetem Sheffieldi Tudományos Iskolájának végzős osztálya előtt. Mint Taft a bevezetőjében írja, "e szakma etikájának és eszményeinek megvitatása a Page-alapítvány céljába illeszkedne", amely "az üzleti élet etikai oldalának előmozdítása volt, beleértve a közszolgálat erkölcsét és etikáját".

Ebben Taft tárgyalja az ügyvédi hivatás történetét, "amely azt mutatja, hogy a fizetett ügyvédség az egyetlen gyakorlatias rendszer, valamint azokat a magatartási szabályokat, amelyekhez az ügyvédeket kötni kell ahhoz, hogy egy ilyen rendszer előmozdítsa az igazságosságot".