Etika az ésszerű állatok számára: Az erkölcsi pszichológia Arisztotelész etikájának alapját képező erkölcslélektan

Eredeti címe:

Ethics for Rational Animals: The Moral Psychology at the Basis of Aristotle's Ethics

Könyv tartalma:

Az Etika az ésszerű állatok számára az akraszia, a gyakorlati bölcsesség és a jellem erényének újszerű bemutatását hozza napvilágra az Arisztotelész etikájának alapjául szolgáló erkölcsi pszichológia eredeti és átfogó tanulmányozásán keresztül. Amellett érvel, hogy a gyakorlati bölcsesség egy meggyőző racionális kiválóság, az erény egy hallgató kiválóság, és hogy az akrasia-val járó tudatlanság valójában a meggyőzés kudarca.

Arisztotelész erkölcspszichológiája ebből a rekonstrukcióból egy minősített intellektualizmusként bontakozik ki. A nézet intellektualista, mert a gyakorlati bölcsességet olyan tudásként írja le, amely képes irányítani a vágyat és a cselekvést, az akrasia pedig a tudatlanság egy formáját foglalja magában. Arisztotelész intellektualizmusa azonban minősített, mert a gyakorlati bölcsesség túlmutat az emberi jóval kapcsolatos igazság megragadásán, hiszen képesnek kell lennie arra is, hogy az igazságot meggyőzően közvetítse a nem racionális megismerés és a vágyak felé.

Elena Cagnoli Fiecconi Arisztotelész etikai, pszichológiai és biológiai műveinek tanulmányozásán keresztül mutatja be, hogy a racionális és nem racionális megismerés és a vágyakozás eddig feltáratlan módon működnek együtt és befolyásolják egymást. Ezek közé tartozik a figyelem, a lélek racionális részének képessége, hogy manipulálja a lélek nem racionális részét, valamint a spekuláció, a kreativitás és a kutatás fantázia gyakorlása.

Azt állítja, hogy annak ellenére, hogy integrálódik a nem racionális megismeréssel és a vágyakozással, az értékek racionális megismerése küzd az emberi viselkedés és motiváció irányításáért. Pontosabban, azt a kulcsfontosságú tézist védi, hogy az emberi jóval kapcsolatos igazság megragadása nem elegendő ahhoz, hogy az emberek szabályozzák a cselekvést és a vágyat. Ezért a gyakorlati bölcsesség nem pusztán megragadja az igazságot az emberi jóról, hanem szabályozza a cselekvést és a vágyat, mert hatékonyan közvetíti az igazságot a lélek nem racionális részének.

Ezzel szemben az akrázia nem pusztán az emberi jóval kapcsolatos igazsághoz való episztemikus hozzáférés hiányát jelenti, hanem azt, hogy a lélek nem racionális részét nem sikerül meggyőzni erről. A gyakorlati bölcsesség és az akrászia e tanulmánya a jellembeli erényre is fényt derít, amely olyan gyakorlati kiválóságként jelenik meg, amelynek feladata az értelemre való odafigyelés.