Olvasói vélemények
Összegzés:A könyvről szóló kritikák megoszlanak a vélemények az amerikai őslakosok történetének és perspektíváinak kezelésével kapcsolatban. Egyesek szerint a tragikus történelmi események kiváló beszámolója, míg mások a hiteles indián elbeszélések hiánya és az elavult eurocentrikus nézőpont miatt kritizálják.
Előnyök:A könyvre úgy tekintenek, mint a tragikus események kiváló beszámolójára, különösen az amerikai őslakosokkal való európai interakciók történetét illetően. Alaposan feltárja ezeket a konfliktusokat és politikákat történelmi perspektívából.
Hátrányok:A kritikusok szerint a könyv nagyrészt figyelmen kívül hagyja a hiteles indián nézőpontokat, ehelyett a fehér európai tapasztalatokra összpontosít, amelyeket elavultnak és problematikusnak tartanak. Egyes kritikák szerint a könyv rosszul van megírva, és nem nyújt elegendő betekintést a tényleges indián történelembe és perspektívákba.
(8 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Ethnic Cleansing and the Indian: The Crime That Should Haunt America
Könyv tartalma:
Ha az "etnikai tisztogatás" szóra gondolunk, a legtöbb amerikai valószínűleg egy "szektás" vagy "törzsi" konfliktusra gondol egy távoli, instabil vagy korrupt kormány által sújtott helyen. Gary Clayton Anderson történész szerint azonban az Egyesült Államoknak is megvan a maga etnikai tisztogatással kapcsolatos öröksége, és ez az amerikai indiánokat érinti.
Az etnikai tisztogatás és az indiánok című könyvében Anderson az etnikai tisztogatást elemzési eszközként használja, hogy megkérdőjelezze azt a csábító elképzelést, miszerint az angol-amerikai gyarmatosítás az Újvilágban népirtásnak minősül. Az európai hódítás korszakától kezdve Anderson az etnikai tisztogatásnak az ENSZ és a Nemzetközi Büntetőbíróság által kidolgozott definícióit használja fel, hogy újraértékelje az amerikai indiánok angol-amerikai kisajátításának kulcsmomentumait.
Az euro-amerikaiaknak az őslakosokkal szembeni kiterjedt erőszakos fellépése jól dokumentált. Anderson mégis amellett érvel, hogy a gyarmatosítás és az amerikai indiánpolitika elkerülhetetlen célja nem egy népesség kiirtása volt, hanem a föld és az erőforrások megszerzése a jogos birtokosként elismert őslakosoktól. Az indiánok, a telepesek, valamint a gyarmati és az amerikai kormányok közötti összecsapások, majd az őslakosok későbbi kisajátítása és erőszakos elvándorlása megfelel az etnikai tisztogatás modern definíciójának.
A népirtással szemben az etnikai tisztogatás mellett szóló érvelés alátámasztására Anderson az angol hódítók azon vágyával kezdi, hogy az őslakosokat a település peremére szorítsák, egy erőszakos tervvel, amelyet a felvilágosodás azon hite tartott vissza, hogy minden embernek "természetes joga" van az élethez. Az etnikai tisztogatás egyre nagyobb elemzési fókuszba kerül, ahogy Anderson a brit és az amerikai indiánpolitika minden fontosabb időszakával foglalkozik, különösen az amerikai határvidék fegyveres konfliktusaival, ahol a kormánykatonák és a polgári milíciák egyaránt olyan tetteket követtek el, amelyek ma háborús bűnöknek számítanának.
Az amerikai-indián kapcsolatokkal kapcsolatos életre szóló kutatásaira és gondolataira támaszkodva Anderson elemzi a jacksonista "eltávolítási" politikát, a kaliforniai aranyláz, az oregoni őslakosok kisajátítását, az internátusokat és az etnikai tisztogatás más "jóindulatú" formáit, valamint a földosztást. Bár az etnikai tisztogatás nem jelentett népirtást, mégis számos olyan cselekedetet foglalt magában, amelyek ma már bűncselekménynek minősülnének, és amelyek mindegyike hosszú távú következményekkel járt az őslakos népekre nézve.
