Európa árvája: Az euró jövője és az adósságpolitika - új kiadás

Olvasói vélemények

Összességében a könyv alapos és éleslátó elemzést nyújt az euróövezeti válságról, megkérdőjelezi a mainstream narratívákat, és arra ösztönzi az olvasót, hogy gondolja át nézeteit és előítéleteit. Ugyanakkor kritikát kap az elfogult értelmezés és a történelmi kontextus hiánya miatt, ami a mögöttes kérdések megvitatásának bizonyos hiányosságaihoz vezet.

⬤ Jogos és elgondolkodtató érvelést kínál, amely megkérdőjelezi az euró gazdasági kérdésekre gyakorolt hatásával kapcsolatos általános vélekedéseket.
⬤ Eredeti meglátásokat tartalmaz, amelyek sok olvasót arra késztettek, hogy újragondolja nézeteit.
⬤ Mélyreható elemzést nyújt olyan jelentős esettanulmányokról, mint Görögország és Írország.
⬤ További konstruktív vitákra ösztönöz az euróövezet válságáról.

⬤ Hiányzik a történelmi mélység, nem említi az EU megalakulásának kulcsfiguráit, ami gazdagíthatta volna az elemzést.
⬤ Elfogult nézőpontot képvisel, a válság túlságosan leegyszerűsített elbeszélését részesíti előnyben, és figyelmen kívül hagyja az észak-déli megosztottság összetettségét.
⬤ Kritizálják a hipotetikus feltételezések és eredmények miatt, amelyek nem feltétlenül reálisak.
⬤ Egyes érveket szofisztikának tartanak, mivel a gyakorlati realitások helyett inkább kontrafaktuális érvelésre támaszkodnak.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Europe's Orphan: The Future of the Euro and the Politics of Debt - New Edition

Könyv tartalma:

Az euróválság időszerű bemutatása, amely megkérdőjelezi az adóssággal és a gazdasági fellendüléssel kapcsolatos feltételezéseinket

Az eredetileg Európa egyesítő víziójának részeként elképzelt euróra ma már úgy tekintenek, mint egy malomkőre a hatalmas adósságok, a lassú gazdaságok és a növekvő populista ellenérzések által megnyomorított kontinens nyakán. Az Európa árvája című könyvében Martin Sandbu vezető gazdasági kommentátor meggyőzően védi az eurót. Amellett érvel, hogy ahelyett, hogy az eurót hibáztatná a globális pénzügyi válság óta Európában tapasztalható politikai és gazdasági kudarcokért, a felelősség inkább az euróövezet hatóságait és tagállamait terheli. Az eurózóna önmaga okozta pénzügyi csapások és a gazdasági hanyatlás a bankárok, politikusok és bürokraták által elkövetett, ki nem kényszerített politikai hibák mérgező koktéljából, a pénzügyek és a kormányok közötti egészségtelen barátságból, és mindenekelőtt az adósság átütemezésére való szélsőséges vonakodásból eredt.

Sandbu a monetáris unió eredetét a második világháború utáni nagyobb európai egység iránti vágyra vezeti vissza. Az euró létrehozása azonban egybeesett egy olyan hitelbuborékkal, amelyet a kormányok úgy döntöttek, hogy nem fékeznek meg. A válság kirobbanása után az eszmék és az érdekek harca vezetett ahhoz, hogy nem sikerült agresszívan átstrukturálni az állam- és bankadósságot. Az ideológiailag megalapozott döntések olyan dinamikát indítottak el, amely további gazdasági hibák elkövetésére ösztönzött, és fokozta a politikai feszültségeket az euróövezeten belül. Sandbu arra a következtetésre jut, hogy az az uralkodó nézet, miszerint a monetáris unió csak fiskális és politikai unióval együtt működhet, téves és veszélyes, és azt kockáztatja, hogy a kontinens további politikai bénultságba és gazdasági stagnálásba kerül.

Azt állítva, hogy az eurót jogtalanul tették bűnbakká az euróövezet problémáiért, Európa árvája feltérképezi, hogy valójában mit kell tenni a kontinens gazdasági és politikai fellendüléséhez.

Ez az átdolgozott kiadás új előszót tartalmaz, amely a Brexit gazdasági és politikai következményeivel foglalkozik, valamint a szöveg teljes egészében frissített. Az Európa árvája feltérképezi, hogy mit kell ténylegesen tenni a kontinens teljes fellendüléséhez.