Értékelés:
A könyv az európai jog fejlődésének részletes tudományos feltárását kínálja Justinianus korától a francia forradalomig, különös tekintettel a római jogról a kodifikált jogrendszerekre való áttérésre. Bár informatív olvasmány, ugyanakkor sűrű és az alkalmi olvasók számára nem túlságosan lebilincselő.
Előnyök:⬤ A téma kiváló feldolgozása
⬤ részletes áttekintést nyújt a római polgári jog és az egyházi kánonjog kapcsolatáról
⬤ jó bevezető szövegként szolgál az európai jogtörténet iránt érdeklődő olvasók számára.
Viszonylag sűrű és nem lapozgató; hiányoznak a latin, francia és olasz kifejezéseket lefordító lábjegyzetek.
(2 olvasói vélemény alapján)
Common Legal Past of Europe, 1000-1800
Manlio Bellomo olyan lendülettel és szenvedéllyel írta meg a nyugat-európai jogi hagyomány széleskörű történetét, amilyet tudományos szövegekben ritkán találunk. Most az eredeti olasz nyelvből készült elegáns és világos fordításban az angol nyelvű közönség számára is elérhetővé válik.
A szerző a modern korból visszatekint egy olyan korba, amikor Európában nemzeti és jogi határokon átívelő közös jog létezett. Ez a közös jog, amelyet Bellomo ius commune-nak nevez, a XII. században alakult ki a római, a kánoni és a feudális jog összeolvadásából. A ius commune keretén belül léteztek a helyi törvények vagy iura propria - a mindennapi élet számtalan törvénye, a különböző királyságok, fejedelemségek, városok, céhek, világi és egyházi testületek sajátos törvényei. Bellomo bemutatja, hogy a ius commune évszázadokon át hogyan hatotta át a iura propria minden aspektusát, kitörölhetetlenül rányomva bélyegét az európai jogra. Mivel a iura propria a ius commune egységesítő normáiból és elveiből alakult ki, nem lehet megfelelően megérteni a helyi európai jogrendszereket anélkül, hogy ne értenénk meg előbb a ius commune-t és annak a iura propria jogi fogalmaira, intézményeire, eljárásaira, dokumentumaira és tanaira gyakorolt hatását.
Bellomo a kiterjedt történelmet a mai kor problémáival összekapcsolva azzal kezdi, hogy az európai országokban a tizennyolcadik és tizenkilencedik században végbement kodifikáció kétértelműséget, merevséget és bizonytalanságot hozott a jogrendszerekbe. Állítása szerint egy új, egész Európára kiterjedő közös jog sokkal jobb eszközt biztosítana a jogi változások és fejlődés számára egy olyan időszakban, amikor az európai nemzetek közötti gazdasági korlátok leomlanak. A téma történeti feldolgozásának előkészítése után Bellomo ezután leírja a ius commune kezdeteit a XII. századi iskolákban, tárgyalja az olasz, francia és német iura propria fejlődését, és felvázolja azokat a nagy jogászokat, akik a common law szellemi erejét adták - Gratianust, Accursiust, Odofredust, Cinust és Bartolust. Végül a tizenötödik, tizenhatodik és korai tizenhetedik század humanista jogászainak bemutatásával zárul.
Az oktatók számára ez a szöveg ideális lesz a jogtörténeti, politikatörténeti és kánonjogtörténeti kurzusokhoz.
A SZERZŐRŐL:
Manlio Bellomo Francesco Calasso tanítványa volt a Római Egyetemen, jelenleg pedig jogtörténetet tanít a Cataniai Egyetemen. A szicíliai Ericében működő Ius Commune Nemzetközi Iskola társigazgatója és a Rivista internazionale di diritto comune című folyóirat szerkesztője.