Greening Europe: Environmental Protection in the Long Twentieth Century - A Handbook
Ma az európai környezetvédelmi rendszer mindenütt jelen lévőnek tűnik. Egy ritka bogár leállíthat egy építési projektet, a helyi vízügyi hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy az európai angolna az Atlanti-óceánt átszelve elérhesse hazai vizeit, a levegőminőségre vonatkozó európai szabványok gondot okoznak a német dízelautó-iparnak, a világítástechnikai termékekre pedig uniós energiacímkézési és környezetbarát tervezési követelmények vonatkoznak.
A jogszabályok végrehajtása és a környezetvédelmi normák és szabványok betartása az európai integrációs folyamat szerves részévé vált. Az EU számára ez magától értetődő: Közösek az erőforrásaink, mint a víz, a levegő, a természetes élőhelyek és az általuk fenntartott fajok, és közös környezetvédelmi normákat is alkalmazunk ezek védelmére. A „közös környezet” gondolata azonban hosszú utat járt be, és még mindig vitatott.
A környezetvédelem történetéről való gondolkodás és írás megköveteli, hogy tanulmányozzuk a hosszú 20. századot.
Ahhoz, hogy megértsük Európa környezetvédelmi rendszereinek és zöld értékeinek sajátos felemelkedését, meg kell vizsgálnunk Európa modern fogalmát, mint közös földrajzi teret, amelyet élőhelyek, vándorló fajok, folyók, szennyező anyagok, éghajlat és kockázatok kötnek össze. Ezen túlmenően elemeznünk kell a természetvédelem mint erkölcsi vállalkozás „feltalálását”.
Ezért van szükség a környezetvédelem történetének hosszú távú perspektívájára ahhoz, hogy megértsük az európai közös fejlődését.