A szisztematikus értékelés minden területen kötelező a minőségbiztosítási mechanizmusok létrehozásához, az oktatás esetében pedig a tantervek időszakos értékelése a tanítási-tanulási folyamathoz kapcsolódó tényezők megerősítésének központi eleme.
A mai globalizált világban, ahol a globalizáció alatt „a központi ipari és domináns országok képzeletvilágából származó modellek, rendszerek, értékek, gazdasági, politikai és kulturális kritériumok bolygószintű egyetemessé és homogenizálttá válásának tendenciáját” (1 ) értjük, az oktatási rendszerek minden szintjén: az alap- és felsőoktatástól a felsőoktatásig, igyekeznek alkalmazkodni ehhez a kontextushoz, és az oktatás minőségének elérése és fenntartása érdekében elismert akkreditációs folyamatokat hajtanak végre, beleértve az értékelést és az önértékelést is.