Evangelizáció és Isten szuverenitása (Packer J I (Szerző))

Olvasói vélemények

J. I. Packer „Evangelizáció és Isten szuverenitása” című könyve mélyrehatóan vizsgálja Isten szuverenitása és az emberi felelősség kapcsolatát az evangelizáció összefüggésében. Az olvasók nagyra értékelik teológiai mélységét, gondolatainak világosságát és a Szentírás gyakorlati alkalmazását, ami értékes forrássá teszi az evangélium megértése és megosztása iránt elkötelezett keresztények számára. Egyes kritikák azonban Packer kálvinista szemléletére és az alternatív teológiai nézetek kezelésére összpontosítanak.

⬤ Mély teológiai meglátások Isten szuverenitása és az emberi felelősség közötti kapcsolatról.
⬤ Az evangélium lényegének világos kifejtése.
⬤ Az evangelizáció magabiztos, az imádságban és az Istenre való bizalomban gyökerező megközelítésére ösztönöz.
⬤ Gyakorlati alkalmazásokat nyújt az evangelizációhoz, amelyek összhangban vannak a bibliai igazságokkal.
⬤ Az olvasók elgondolkodtatónak és alapvetőnek találják az evangelizációs kötelesség megértéséhez.

⬤ Packer erős kálvinista álláspontja elidegenítheti a más teológiai nézeteket vallókat.
⬤ Egyesek szerint az írás ismétlődő vagy szükségtelenül terjedelmes.
⬤ A könyv talán nem foglalkozik megfelelően a molinizmussal vagy a kálvinizmus más alternatíváival, ami korlátozhatja a befogadhatóságát.
⬤ Néhány kritika elégedetlenséget jelez egyes kiadások fizikai minőségével kapcsolatban.

(222 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Evangelism and the Sovereignty of God (Packer J I (Author))

Könyv tartalma:

Az evangelizáció és Isten szuverenitása közötti titokzatosság és látszólagos paradoxon a 20. század eleje óta nézeteltéréseket és zavart okoz a keresztények között.

Az Evangelizmus és Isten szuverenitása című könyvében J. I. Packer feltárja, hogy a Biblia hibás megértése ahhoz az értékeléshez vezet, hogy ezek a tanok inkább ellenségek, mint barátok.

Azzal, hogy leleplezi azt a téves nézetet, miszerint „az Isten abszolút szuverenitásába vetett szilárd hit szükségszerűen aláássa az evangelizálással kapcsolatos minden megfelelő emberi felelősségérzetet”, a szerző ügyesen, könnyedén és kegyelemmel halad át a trükkös teológia akadálypályáján, lehetővé téve az olvasó számára az üdvösség misztériumának teljesebb megértését. Packernek sikerül egy nyomasztó tanbeli igazságot feldolgoznia és az evangelizáció témáján belülre szorítania azáltal, hogy tömören meghatározza, mi az evangelizáció és mi nem az.

„Elterjedt és kitartó szokásunk, hogy az evangelizációt nem az átadott üzenet, hanem a hallgatóinkban kiváltott hatás szempontjából definiáljuk.” Ez a tévedés akkor javul ki, ha valaki megújul Isten szuverenitásának ismeretében. Természetesen a hiba a másik oldalon is megtalálható, azoknál, akik annyira bíznak Isten szuverenitásában az elveszettek megmentésében, hogy lusták Isten parancsának engedelmeskedni, hogy megosszák az evangéliumot.

Packer ragaszkodik ahhoz, hogy az Isten iránti szeretetnek legalábbis ki kellene vonnia az embert ebből a stagnálásból, és hogy ezeknek a látszólag ördögi tanoknak a párosítása bátorrá tesz a beszédben, türelmessé Isten időzítésében, és imádkozóvá mások üdvösségéért. --Jill Heatherly