Olvasói vélemények
Összegzés:Ben Ratliff könyve azt vizsgálja, hogyan lehet értékelni és eligazodni a digitális korban a zene sokszínűségében. Személyes meglátásait elméleti elmélkedésekkel ötvözi, azzal a céllal, hogy fokozza az olvasó zenehallgatási élményét. Míg sokan dicsérik prózáját és elgondolkodtató tartalmát, egyesek szétszórtnak és zavarosnak találják.
Előnyök:⬤ Gyönyörű próza és magával ragadó írói stílus.
⬤ A különböző zenei műfajok mélyebb megbecsülésére és megértésére ösztönöz.
⬤ Gyakorlati betekintést nyújt a digitális zenei táj túlterhelő világában való eligazodáshoz.
⬤ A zenei műfajok érdekes szembeállítása, amely megkérdőjelezi az előítéleteket.
⬤ Hasznos olvasmány a zene szerelmeseinek és azoknak, akik szeretnék zenei horizontjukat bővíteni.
Hátrányok:⬤ Egyesek szerint az írások szétszórtak és nem koherensek.
⬤ Néhány recenzens több gyakorlati útmutatást várt a zenei navigációhoz, de ehelyett elméleti tartalmat talált.
⬤ Egyes olvasók nagyképűnek vagy bolyhosnak írják le a könyvet.
⬤ Megoszlanak a vélemények a szerző gondolatainak relevanciájáról és érthetőségéről.
⬤ Néhányan úgy érezték, hogy a nem teljesült elvárások miatt pénzkidobás volt.
(59 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Every Song Ever: Twenty Ways to Listen in an Age of Musical Plenty
Könyv tartalma:
Mit jelent hallgatni a digitális korszakban? Ma az új technológiák lehetővé teszik, hogy azonnal és kísérletező kedvvel barangoljunk a zenei nyelvek és generációk között, a detroiti technótól a jam bandákon át a barokk operáig - vagy mélyebben elmerüljünk a már meglévő ízlésvilágunkban. Akárhogy is, szinte bármit, bármikor meghallgathatunk. A zenehallgatás új korszakának lehetőségei felborítják a régi feltevéseket arról, hogy mit jelent a zene megfelelő értékelése - hogy "művelt" hallgatónak kell lenni.
Az Every Song Ever című könyvében a New York Times veterán zenekritikusa, Ben Ratliff napjainkban újraértelmezi a zene megbecsülésének fogalmát. Mivel az olyan megszokott felosztások, mint a "rock" és a "jazz" egyre kevésbé számítanak, és a zene hozzáférhető múltja egyre hosszabb és szélesebb, a hallgatók félretehetik a zeneszerzők és a zenészek szándékait, és újszerűen, a saját feltételeik szerint foglalkozhatnak a zenével. Ratliff elkülöníti a jelző zenei vonásokat - például az ismétlést, a sebességet és a virtuozitást -, és nyomon követi őket a vadul különböző felvételeken, hogy váratlan összefüggéseket tárjon fel. Ha például a lassúságra figyelünk, meglepő rokonságot fedezhetünk fel a Sunn O)))) drone metalja, DJ Screw mixtape-manipulációi, Sarah Vaughan "Lover Man" című éneke és Sosztakovics utolsó művei között. Ha pedig a közelségre figyelünk, észrevehetjük, hogy a bluegrass vokálok feszes harmóniái hogyan világítják meg John Coltrane kvartettjének virtuóz szinkronját. Ratliff a "tökéletes pillanat" keresésére is vállalkozik; megvizsgálja, mit jelent érzelmeket hallani, megkóstolva a Nick Drake és a Slayer zenéjét mozgató összetett szomorúságot; és megvizsgálja bizonyos általános viselkedésformák értelmét, például azt a késztetést, hogy a Grateful Dead teljes előadástörténetét dokumentáljuk és birtokba vegyük.
Öt kontinens és több évszázad hangjait felölelő Ratliff könyve művészi kritikai munka és lecke a nyitottságról. Ez a könyv a radikálisan megváltozott zenei élőhelyünk végleges útikalauza.
