Every Tongue Got to Confess: Negro Folk-Tales from the Gulf States (Minden nyelvnek vallania kell: Néger népmesék az Öböl-államokból)

Olvasói vélemények

A könyv afroamerikai szóbeli történetek és folklórgyűjtemény, amely Zora Neale Hurston egyedi stílusát és a kor gazdag dialektusát mutatja be. Az olvasók értékelik a mesék humorát, mélységét és kulturális jelentőségét, bár egyesek számára a nyelvjárás kihívást jelent, a szerkezet pedig ismétlődő. Összességében ajánlott a folklór és az afroamerikai irodalom iránt érdeklődőknek.

⬤ Magával ragadó elmélkedés az afroamerikai folklórról
⬤ humoros és mélyreható történetek
⬤ történelmi és antropológiai érték
⬤ bemutatja a kor gazdag dialektusait
⬤ Zora Neale Hurston munkásságának további felfedezésére ösztönöz
⬤ szórakoztató és tanulságos, mély kulturális meglátásokkal.

⬤ Nehéz írásmód, amelyet nehéz követni
⬤ egyesek számára a mesék ismétlődőek lehetnek
⬤ nem egységes elbeszélésként, hanem rövid mesék gyűjteményeként épül fel
⬤ egyes olvasók félrevezetve érezhetik magukat a könyv tartalmát illetően.

(55 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Every Tongue Got to Confess: Negro Folk-Tales from the Gulf States

Könyv tartalma:

"Micsoda kincsek ezek - keserűen okos és lényegében emberi történetek Istenről és a fekete faj teremtéséről, az ördögről, ravasz és ostoba prédikátorokról, állatokról, a nemek közötti harcról és rabszolgákról, akik túljárnak gazdáik eszén. Felbecsülhetetlen értékű mesék a huncutságról és a bölcsességről, a szellemről és a reményről." - Booklist.

"Képzeljük el azokat a helyzeteket, amelyekben ezek a beszédaktusok előfordulnak. Idézzünk fel egy előkertet, zenegépet, temetést, esküvőt, borbélyüzletet, konyhát: a zenét, a zajt, a közösségi energiát és a felszabadultságot. Álom. Vegyen részt úgy, mint amikor hagyja, hogy egy dal magával ragadja, mindenféle dal, a hip-hop raptől Bachon át Monkig, mindegyik a hangok és csendek különböző történetét hordozza." - John Edgar Wideman előszavából.

A történetmesélés számos kulturális hagyomány alapvető eleme -- különösen azoké, amelyeknek barátságtalan környezetben kellett kialakítaniuk identitásukat, és amelyeknek azért kellett küzdeniük, hogy összetartsák közösségeiket. Az afroamerikai mesemondás hagyománya az egyik legerősebb, mégis az afroamerikai népmeséknek ez a megdöbbentő gyűjteménye évtizedekig az archívumok homályában rejtőzött - egészen mostanáig.

Az 1920-as évek végén Zora Neale Hurston a Columbia Egyetemen dolgozó Franz Boas, a Harlemi Reneszánsz tagjait tömörítő baráti kör és egy Charlotte Osgood Mason nevű gazdag mecénás támogatásával nekilátott, hogy összegyűjtse a vidéki dél népmeséit. Floridától Alabamán át Georgiáig és Louisianáig utazva Hurston férfiakkal és nőkkel, fiatalokkal és idősekkel, háziakkal és bányászokkal, háziasszonyokkal és börtöntöltelékekkel beszélgetett, és szóról szóra összegyűjtötte meséiket. Egy olyan nyelvet akart megőrizni, amely egyedülálló, tiszta és maradandó. "Igyekeztem a lehető legpontosabb lenni. A lehető legpontosabban tartani a pontos nyelvjárást, a mesélővel, hogy szóról szóra elmondassa nekem, ahogy írok. Mindezt azután, hogy addig mondták el nekem fejből, amíg én magam is tudtam. De az ajkáról való leírás azért van, hogy biztosítsam a helyes tájszólást és megfogalmazást, hogy ne engedjem, hogy öntudatlanul belekússzam." (Carla Kaplan bevezetőjéből, xxvii. o.)

Hurston utazásainak eredménye ez az egyedülálló és terjedelmes kötet, amely közel ötszáz afroamerikai népmesét tartalmaz, az Istenmeséktől az Ördögmesékig, a John és Massa meséktől a Mennyei mesékig és az Iskolai mesékig terjedő kategóriákba csoportosítva. A történetek megrendítően érzékeltetik az őket körülvevő színes, fájdalommal teli, olykor varázslatos világot, és feltárják a hitről, szeretetről, családról, rabszolgaságról, fajról és közösségről vallott attitűdöket. Ugyanakkor a meséket humor is átszövi, amelytől senki sem marad meg. Az egyik történetben Istent azzal vádolják, hogy összetévesztett egy fehér embert egy négerrel; egy másikban egy görögdinnye olyan nagy, hogy amikor kipukkad, elárasztja a folyót, és megfojtja a városlakókat; egy másikban pedig az ördög megpróbál káposztamezőt csinálni, ahogy Isten tette, de nem egészen sikerül neki, és végül dohányföldet kap.

Hurston elszántsága, hogy megragadja "a legtávolabbi néger" (xxvi) autentikus nyelvét, létfontosságú hozzájárulás az afroamerikai irodalomhoz. Ezek a népmesék nem csupán Zora Neale Hurston első szerelmei voltak; afroamerikai írók nemzedékei számára nyitották meg az utat, megőrizve egy olyan nyelvet, amelynek költészete a mai napig virágzik.

--Cleveland Plain Dealer.