Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 6 olvasói szavazat alapján történt.
Expanded Painting: Ontological Aesthetics and the Essence of Colour
A festészet relevanciája az elmúlt évszázadban többször is megkérdőjeleződött a fotográfia, az installációs művészet és a digitális technológiák megjelenésével. Mark Titmarsh azonban ahelyett, hogy elfogadná a festészet halálát, a művészeti forma és a vele szemben álló erők közötti paradox kapcsolódási pontot követi nyomon, hogy meghatározza a „kiterjesztett festészet” nevű új gyakorlatot, amely történelmi kontextust, elméleti struktúrát és fontos helyet biztosít a kortárs gyakorlatban.
Ahogy a formai határok leomlanak, a festészet lénye egyfajta totális művészetté válik, amely magában foglal minden más médiumot, beleértve a szobrászatot, a videót és a performanszot is. A festészetet három különböző nézőpontból vizsgáljuk: etnológia, művészetelmélet és ontológia. Etnológiai szempontból a festészet egy a kultúrán belül zajló tevékenységek közül.
Művészetelméleti szempontból a festészet a humán tudományok számára érdekes tárgyakat állít elő. A festészet mint médium azonban gyakran megkérdőjelezi mind tárgyi, mind képi státuszát, „kibővítve” és hibrid műveket hozva létre a festészet, a tárgyak, a képernyőmédia és a szöveg között.
Ontológiailag a festészet az esztétikai diskurzus tárgyaként értelmezhető, amely viszont történelmi létállapotokat tükröz. Így az Expanded Painting egy újfajta mondanivalót, egy posztesztétikai diskurzust szolgáltat, amely a festészet jelenléte és hiánya közötti hátborzongató feszültségre hangolódik.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)