Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Experimental: American Literature and the Aesthetics of Knowledge
A huszadik századi amerikai írásról és költészetről szóló új, merész tanulmányában Natalia Cecire amellett érvel, hogy a kísérleti írást történelmi jelenségként kell értelmezni, mielőtt formai jelenségek összességeként értelmeznénk. Ez ellentmondásosnak tűnik, mert a legelemibb szinten a kísérleti írás olyan írásként fogható fel, amely szakít a bevett formákkal. A Kísérleti olyan alakokat érint, akiket általában nem tekintünk kísérleti írásnak, mint Stephen Crane, Jacob Riis, Busby Berkeley, Ursula K. Le Guin és Gottlob Frege, és új szemszögből vizsgálja azokat a szerzőket, akiket gyakran az Egyesült Államokban a kísérleti irodalmi hagyomány központjaként vagy kiindulópontjaként kezelnek, köztük Gertrude Stein, Ezra Pound, William Carlos Williams és Marianne Moore. Ez a hagyomány a tudástermelés legitimációs válságára reagálva kölcsönveszi és átalakítja a tudományok nyelvét.
Cecire a tudománytörténet terminológiájára támaszkodva az episztemikus erényre hivatkozik, amely az etikai értékeket a tudás előállításához köti, hogy rendszerezze a századforduló különböző tudásgyakorlatait, amelyek a kísérleti írást táplálják. Ezeket az episztemikus erényeket a könyv érvelését strukturáló fogalomként használva Cecire bemutatja, hogy a kísérleti írás, ahogyan ma értjük, nem kísérleteket végez (mint egy módszer követése), hanem inkább episztemikus erényeket hajt végre. A kísérleti szövegek a villanás, az objektivitás, a pontosság és a kapcsolat episztemikus erényeit testesítik meg, amelyek a népességtudományokhoz, a neuroanatómiához, a természettudományhoz és az eszközkészítéshez, illetve az antropológiához kapcsolódnak. Ám az, hogy mely erények élveznek elsőbbséget, nagymértékben eltérhet, ahogyan az is, hogy milyen irodalmi formákban nyilvánulnak meg.
Az 1980-as évekig eljutva Cecire az amerikai kísérleti irodalmi hagyományt a huszadik századi irodalomtörténet összehangolt és nagyrészt sikeres átírásaként mutatja be. Megmutatja, hogy a Language poets, egy elsősorban fehér kísérleti írókból álló csoport, hogyan állította vissza a kánonba azt, amit ők a modernizmus igazi örökségének tekintettek, amelynek tétje egyszerre volt politikai és ismeretelméleti: olyan költőt hozott létre, aki értelmiségi volt, és olyan szöveget, amely kísérleti volt.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)