Olvasói vélemények
Összegzés:Donna Williams „Az expozíciós szorongás - a láthatatlan ketrec” című könyve vegyes kritikákat kapott az olvasóktól, elsősorban az expozíciós szorongás mélyreható meglátásait emelve ki, különösen az autisták körében. Míg sok olvasó dicséri, hogy képes személyes tapasztalatokat megfogalmazni és a szorongás egyedülálló megértését nyújtani, mások kritizálják, hogy nem nyújt gyakorlati stratégiákat vagy tudományos alátámasztást állításaihoz.
Előnyök:⬤ Mélyreható betekintést nyújt az expozíciós szorongásba és az autizmusba személyes nézőpontból.
⬤ Segít az olvasóknak megérteni saját és szeretteik tapasztalatait, elősegítve az empátiát és a tudatosságot.
⬤ Alternatív szemléletet nyújt az autizmussal kapcsolatos kihívások kezelésével kapcsolatban, tiszteletteljes és közvetett interakciókra ösztönöz.
⬤ A szülők és az autizmussal foglalkozó szakemberek által is erősen ajánlott, mert a tartalom könnyen érthető.
Hátrányok:⬤ Egyes állítások tudományos alátámasztása hiányzik, ami szkepticizmushoz vezet a fiziológiai okokkal és gyógymódokkal kapcsolatban.
⬤ Nehezen olvashatónak és mélynek tekinthető a pszichológiai képzettséggel nem rendelkezők számára, akik világosabb, gyakorlatias stratégiákra vágynak.
⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy az írás ismétlődik és hiányos a szerkesztés.
⬤ Nem egy hagyományos önsegítő könyv, ami csalódást okozhat azoknak, akik gyakorlati útmutatást keresnek.
(11 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Exposure Anxiety - The Invisible Cage: An Exploration of Self-Protection Responses in the Autism Spectrum and Beyond
Könyv tartalma:
Az expozíciós szorongást egyre inkább úgy értelmezik, mint az autizmus spektrumán élő emberek nagy részét érintő, megnyomorító állapotot. Sokak számára ez egy láthatatlan ketrec, amely az ebben szenvedő személyt tudatában hagyja, de élve eltemeti saját önkéntelen reakciói és elszigeteltsége.
Az expozíciós szorongás: The Invisible Cage (A láthatatlan ketrec) ismerteti az állapotot és annak fiziológiai okait, és számos olyan megközelítést és stratégiát mutat be, amelyekkel leküzdhető. A könyv személyes tapasztalatokra alapozva mutatja be, hogyan lehet megmutatni az autizmussal élő embereknek, hogyan tudnak kilépni az expozíciós szorongás fojtogató szorításából, és hogyan fejleszthetik egyéniségüket. Fokozatosan formálja a menedékként és börtönként megélt egyéneket.
Az expozíciós szorongás megnehezíti, hogy elviseld, ha észreveszed, hogy észreveszed. A szerelmet egyfajta kínzássá teheti, eltaszíthat a saját hangod hallatán, jelentéssüketté tehet a saját és mások szavai iránt, és arra kényszerít, hogy elkerüld, eltereld a figyelmedet vagy megtorold azokat a dolgokat, amelyek a leginkább képesek elérni téged.
Az expozíciós szorongás fokozatosan koopulálja az illető személynek az állapottól elkülönült identitását, vagy tudatában hagyja, de élve eltemeti a saját önkéntelen reakcióiban és elszigeteltségében. Az expozíciós szorongás az önkéntelen szociális-érzelmi önvédelmi válasz, amelynek nincs szüksége ellenségre. A feje tetejére állítja a világot, a nemet igenné, az igent pedig nemmé teszi, és a hagyományos, nem autista tanítási technikákkal szembemegy és szembemegy velük.
A kitettségi szorongásnak sok arca van. Azzal, hogy legyőzzük a saját játékában, Donna bemutatja, hogyan lehet az illetőt fokozatosan arra ösztönözni, hogy küzdjön önmagáért, és megpróbáljon az aluljáróból árként kiemelkedni.
