Extázis az osztályteremben: Transz, én és az akadémiai szakma a középkori Párizsban

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Ecstasy in the Classroom: Trance, Self, and the Academic Profession in Medieval Paris

Könyv tartalma:

Tanulmányozhatók-e az eksztatikus élmények a racionális vizsgálat tudományos eszközeivel? Milyen vallási megvilágosodást tapasztalnak az akadémikusan gondolkodó emberek? És mi a sajátos természete annak az istenismeretnek, amelyet a középkor egyetemi teológusai élveztek az Isten megismerésének más módjaihoz képest, mint például az elragadtatás, a prófécia, a boldogságos látomás vagy az egyszerű hit? Az Eksztázis az osztályteremben az akadémiai teológia és az eksztatikus élmény közötti kapcsolódási pontot vizsgálja a tizenharmadik század első felében, a párizsi egyetem, a középkori Európa "tudás forrása" történetének meghatározó éveiben. A könyv Auxerre-i Vilmos, Kancellár Fülöp, Auvergne-i Vilmos, Hales-i Sándor és e közösség más teológusainak kevéssé ismert szövegeit veszi számba, így egy tudományos diskurzus csoportképét alkotja meg.

Három dologra törekszik. Az első, hogy feltérképezze és elemezze az elragadtatásról és más megismerési módokról szóló skolasztikus diskurzust a tizenharmadik század első felében. A második az, hogy kifejtse az énnek azt a felfogását, amelyet ezek a módok magukban foglalnak: az átalakulás lehetőségét, valamint a lélek és szokásainak összetett szerkezetét.

A harmadik, hogy ezeket a vitákat úgy olvassuk, mint ablakot a középkori szakemberek újonnan születő közösségének kényszerhelyzeteire, és ezáltal megvilágítsuk a kialakulóban lévő akadémiai kultúra és annak társadalmi és kulturális kontextusának alapvető feszültségeit. Az Ecstasy in the Classroom, amely a skolasztikus kérdéseket korabeli udvari románcok jeleneteivel állítja szembe, és Arisztotelész analitikáját a hagiográfiai anekdoták mellett olvassa, megkérdőjelezi a skolasztikus gondolkodás és annak intézményi és kulturális kontextusa közötti, gyakran merev historiográfiai határokat.