This Earth Has Been Too Generous
Susan Marsh ebben a gyűjteményben, mint annyi más versében és prózájában, precízen és szenvedélyesen ír a vadregényes helyekről és lakóikról. Versei lírai felhívásként olvashatók, hogy vegyük észre, szeressük és védjük a világban és önmagunkban rejlő vadságot. Ezek a versek olyan élőhelyeket teremtenek, ahol az olvasó képzelete a természet helyreállító erejében gyarapodhat, és tanúságot tehet a természet elvesztéséről. A This Earth Has Been Too Generous olvasása arra emlékeztet bennünket, hogy ahogy hagyjuk, hogy a világ vadsága elhalványuljon, mi magunk is csökkenünk. Szükségünk van az ehhez hasonló gyűjteményekre.
-Matt Daly, a Between Here and Home (Unsolicited Press, 2019) szerzője.
Susan Marsh első verseskötete tele van imákkal és elégiákkal azért, amit az antropocén korszakunk okozott az egyetlen kék bolygónak. Ezek a versek azt a földet idézik meg, amelyet Marsh évtizedek óta jár és tisztel. Tudós szemével és fülével az olvasóknak olyan helyekről szóló elmélkedéseket kínál, amelyeket egyesek soha nem fognak bejárni, olyan helyekről, amelyeknek "fényes, mosónapi levegője / olyan víz, amelyet megihatunk". Marsh írása mindig egy jelenetet fest, legyen szó akár erről az "utolsó kék összecsukható székről", a "szél kékeszöld erejéről", vagy azokról a "napfelkelte vérvörös vonalairól, (amelyek) sáfrányszínű csíkokká szélesednek". Azon tűnődik, mint sokan közülünk, hogy vajon túl késő-e már "maradni ehelyett a durva és ápolatlan sorban", ezen a bolygón, amely "túl nagylelkű volt" ahhoz, hogy ápoljuk, hogy úgy hagyjuk a Földet, ahogy az emberek találták.
-Connie Wieneke, költő és író.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)