Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv részletesen vizsgálja az Erzsébet-kori Anglia és az iszlám világ találkozását, a történelem, a kultúra és az irodalom ötvözésével új ismereteket nyújt, különösen Shakespeare műveivel kapcsolatban. Sok olvasó találta tanulságosnak, jól kutatottnak, és az oktatásban gyakran figyelmen kívül hagyott történelmi elbeszélések szükséges kiegészítőjének. Néhányan azonban kritizálták az írásmódot és a szerkezetet, megjegyezve, hogy időnként összefüggéstelennek és túl hosszúnak érezték.
Előnyök:⬤ Jól kutatott
⬤ új betekintést nyújt az Erzsébet-korszak és az iszlám világ kapcsolatába
⬤ szemet nyitó perspektívák Shakespeare-ről
⬤ informatív és lebilincselő elbeszélés
⬤ a történelem egy elhanyagolt aspektusával foglalkozik
⬤ releváns a mai viták szempontjából.
Hátrányok:⬤ Következetlen írásmód
⬤ szétesőnek tűnik, mintha két külön könyvet tartalmazna
⬤ egyes fejezetek túl hosszúnak vagy unalmasnak tűnnek
⬤ nem mindenki találta végig lebilincselőnek
⬤ hiányzik az írás tartós minősége.
(37 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
This Orient Isle - Elizabethan England and the Islamic World
Könyv tartalma:
1570-ben, amikor világossá vált, hogy soha nem fogják a katolikusok közé gyűjteni, a pápa kiátkozta I. Erzsébetet.
Az „ellenségem ellensége az én barátom” elv alapján ez jelentette az angolok rendkívüli közeledésének kezdetét a Földközi-tengeren a katolikus Spanyolország ellen harcoló muzulmán hatalmakkal, valamint az iszlám világgal folytatott olyan mélységű kulturális, gazdasági és politikai cserék kezdetét, amilyeneket a modern korig nem tapasztaltunk. Anglia szerződéseket kötött az oszmán portával, nagyköveteket fogadott a marokkói királyoktól, és lőszert szállított Marrákesbe. Az 1580-as évek végére Erzsébet-kori kereskedők, diplomaták, matrózok, kézművesek és kalózok százai, talán ezrei folytattak kereskedelmet Marokkóból Perzsiába.
Ezek közé tartozott a leleményes kereskedő, Anthony Jenkinson, aki az 1560-as években találkozott mind a Csodálatos Szulejmánnal, mind a perzsa Tahmasp sahhal, William Harborne, a norfolki kereskedő, aki 1582-ben az első angol nagykövet lett az oszmán udvarban, és a kalandor Sir Anthony Sherley, aki 1600 nagy részét Nagy Abbász sah udvarában töltötte. Az előző évben, figyelemre méltó módon, Erzsébet elküldte az oszmán fővárosba Thomas Dallam lancastriai kovácsmestert, hogy óraműves orgonáját Mehmed szultán előtt játssza el.
Az iszlámmal kapcsolatos tudatosság, amelyet ezek az angolok hazahoztak, a kor számos nagy kulturális produkciójába, köztük Marlowe Tamburlaine című művébe, Shakespeare Titus Andronicusába és A velencei kalmárba is bekerült. A Dallam expedícióját követő évben a marokkói követ, Abd al-Wahid bin Mohammed al-Annuri hat hónapot töltött Londonban kíséretével. Shakespeare hat hónappal később írta meg az Othellót.
Ez az Orient Isle azt mutatja, hogy Anglia kapcsolatai a muzulmán világgal sokkal kiterjedtebbek és gyakran barátságosabbak voltak, mint ahogyan azt eddig gondoltuk, és hogy befolyásuk az Erzsébet-kori Anglia politikai, kereskedelmi és belpolitikai életében is érezhető volt. Meglepően ismeretlen képet kapunk nemzeti és nemzetközi történelmünk egy részéről.
