Ez az egyik módja a táncnak: Essays

Olvasói vélemények

Sejal Shah esszégyűjteménye a New York-i Rochesterben élő gujarati bevándorlók lányaként felnőttként szerzett tapasztalatait tárja fel. Az esszék az identitás, a hovatartozás és a bevándorlói tapasztalatok témáit járják körül, széles közönséghez szólnak, ugyanakkor személyes hangvételűek. Az olvasók nagyra értékelik egyedi hangját és azt, ahogyan a kultúrával és a fajjal kapcsolatos összetett érzelmek között navigál.

⬤ A dél-ázsiai bevándorlók gyermekei és a szélesebb közönség számára is érthető.
⬤ Egyedi és magával ragadó történetmesélési stílus.
⬤ Az identitás, a hovatartozás és a kulturális asszimiláció fontos témáival foglalkozik.
⬤ Erős érzelmi reakciókat vált ki és vigaszt nyújt.
⬤ Jól strukturált esszégyűjtemény, amely a tapasztalatok sokszínűségét tükrözi.

⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy az írásmód nem egységes, vagy nehéz belerázódni.
⬤ Néhány esszéből hiányzik a mélység vagy az inspiráció.
⬤ Nem minden olvasó volt elégedett az esszék által nyújtott betekintés szintjével.

(13 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

This Is One Way to Dance: Essays

Könyv tartalma:

A This Is One Way to Dance című debütáló gyűjteményét alkotó, egymáshoz kapcsolódó esszékben Sejal Shah a kultúrát, a nyelvet, a családot és a helyet vizsgálja. A gyűjteményben Shah arról elmélkedik, mit jelent láthatóvá és olvashatóvá tenni magunkat az írás révén egy olyan országban, amely a faji kérdésekkel küzd, és feltérképezi identitását amerikai, dél-ázsiai amerikai, színes bőrű íróként és feministaként.

A This Is One Way to Dance Shah folyamatos érdeklődésére támaszkodik az etnikum és a hely iránt: az emberek közötti földrajzi és kulturális távolságok, a valós és a képzelt távolságok. Esszéiben megjelenő memoárja úgy birkózik Shah tapasztalataival, hogy Indiából és Kenyából származó gujarati bevándorlók lányaként felnő és él New York nyugati részén, egy olyan területen, ahol erős faji és gazdasági szegregáció uralkodik. Ezek az esszék húsz év alatt végigkövetik a diákból tanárrá válását, és elmélkednek utazásairól és életéről New Englandben, New Yorkban és a Középnyugaton, miközben arról elmélkedik, mit jelent egy helyről származni vagy egy helyről származni, idegennek vagy ismerősnek lenni.

Shah arra hív minket, hogy az írást szomatikus gyakorlatnak, kitérők, ismétlések kompozíciójának tekintsük - a mozgás mint átalakulás, mint varázslat. Esszéi - némelyik narratív, mások lírai és költői - azt vizsgálják, hogyan jelöl meg mindannyiunkat a kultúra, a nem és a faj; testünk határai, veszteségeink és megbánásunk, az, hogy kit és mit szeretünk, ambivalenciáink, traumák és hallgatás.

A nyelv megtöredezik, amikor megpróbál megszólalni. Shah felteszi a kérdést, és megpróbál válaszolni rá: Hogyan lehet úgy mozogni, hogy a veszteség ne korlátozzon? This Is One Way to Dance egy új, létfontosságú hangot hoz be az amerikai faji és hovatartozásról szóló beszélgetésbe.