Ez tényleg háború: Egy haditengerészeti nővér hihetetlen igaz története a megszállt Fülöp-szigeteken

Olvasói vélemények

A könyv lebilincselően mutatja be az ápolónők tapasztalatait a második világháború alatt, különös tekintettel a hadifogolyként átélt kihívásokra. Az olvasók szerint a könyv lebilincselő, jól megalapozott és érzelmekre ható, a tényszerű történelmet személyes történetekkel vegyíti. Rávilágít a nők háborús áldozatvállalására, és egyedülálló módon mutatja be hozzájárulásukat.

Lenyűgöző történelmi elbeszélés, érzelmes és drámai történetmesélés, jól kutatott, alapos tényekkel, a nők áldozatvállalásának inspiráló ábrázolása, lebilincselő és magával ragadó olvasmány, más nézőpontból mutatja be a második világháborút, személyes beszámolók és a történetet gazdagító képi anyagok.

Egyes kritikák a hangformátummal kapcsolatos, egymástól független panaszokat tartalmaznak, de magával a könyvvel kapcsolatban nincs jelentős kritika.

(18 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

This Is Really War: The Incredible True Story of a Navy Nurse POW in the Occupied Philippines

Könyv tartalma:

1940 januárjában Dorothy Still haditengerészeti ápolónő izgatottan várta új megbízatását egy Fülöp-szigeteki katonai kórházban. Az első külföldi éve kalandos volt. Tengerészekkel randevúzott és bálokba járt. Ám 1941 előrehaladtával a közelgő háború jelei egyre sürgetőbbé váltak. A katonafeleségeket és -gyerekeket hazaszállították az Államokba, a tengerészek pedig fokozták a napi gyakorlatokat. Napokkal Pearl Harbor megtámadása után a japán hadsereg megtámadta a Fülöp-szigeteket.

Amikor Manila 1942 január elején Japán kezére került, Dorothyt egy kórházban tartották fogva, majd egy civil fogolytáborba szállították. Laura Cobb főnővér irányítása alatt Dorothy és tíz másik tengerésznővér megtartotta a rangját, és minden nap jelentkezett egy rögtönzött kórházba. A szűkös körülmények, a betegségek és a rossz táplálkozás miatt a haditengerészeti ápolónők és katonai társaik túlterheltek voltak a tábor ellátásával.

1943 májusában egy civil orvos megkérdezte Cobbot, hogy a haditengerészeti ápolók fontolóra vennék-e, hogy áthelyezzék őket egy új vidéki fogolytáborba. A tizenkét ápolónő félt az ismeretlentől, de nem tagadhatták, hogy szükség van rájuk. Az indulásuk reggelén a rabok a hangosbeszélőn a haditengerészet harci dalát, az "Anchors Aweigh"-t játszották. Az ápolónők el voltak ájulva a visszhangtól. Valóban ők voltak a tábor horgonyai, akik megakadályozták, hogy a beteg rabok elsodródjanak.

Az új fogolytáborban a "tizenkét horgony" a lecsupaszított gyengélkedőt működő kórházzá alakította. Saját betegségeik ellenére megállás nélkül gondoskodtak az éhező, beteg és bántalmazott rabok ellátásáról. Az évek során barátságaik elmélyültek, és a nők közül többen, köztük Dorothy, még a szerelemre is rátaláltak.

Az Ez tényleg háború egy inspiráló történet egy fiatal ápolónőről, aki sötét időkben küzdött az életért.