Értékelés:
A könyv megható és valóságos beszámolót nyújt egy gyermek szemszögéből a háborús idők, különösen a II. világháború idején. Az olvasók lebilincselőnek és átélhetőnek találják a memoárt, gyakran úgy érzik, mintha személyesen hallanák a szerző történetét.
Előnyök:A történetmesélés hiteles és lenyűgöző, így a háborús életről szóló, szemet gyönyörködtető olvasmány. Jól csomagolt és gyorsan kézbesíthető, kis mérete miatt pedig könnyen kezelhető. Sok olvasónak tetszett az emlékirat érzelmi mélysége és átélhetősége.
Hátrányok:Egyes olvasókban felmerülhet a vágy a terjedelmesebb tartalom vagy a nagyobb formátum iránt, amit a nehezebb könyvek iránti preferencia jelez.
(5 olvasói vélemény alapján)
I'll Take That One: An Evacuee's Childhood
"Vicces, szomorú és fontos - kihívom önöket, hogy ne szeressenek bele Kittybe" - Tessa Dunlop, a Bletchley Girls szerzője Kitty Baxter 1930-ban született Londonban, egy utcaseprő és egy takarító lányaként, öt gyermek közül az egyik. A háború éppen akkor tört ki, amikor Kitty kilencéves lett, és egyike lett a több ezer vidéki evakuált gyermeknek.
Ez volt az első a három alkalom közül, amikor a háború során távol az otthonától lakott. Néha inkább úgy bántak vele, mint egy szolgával, mint egy kisgyerekkel, Kitty inkább tűrte a szüleitől elszakított, kimerítő éveket, mint a háború elől biztonságos menedéket.
Felidézi, hogyan élt idegen családoknál, a munkásosztálybeli Londontól gyökeresen eltérő környezetben, és hogyan vészelte át az örömteli pillanatokat, valamint a küzdelem és a veszteségek időszakát. A korszak utolsó női generációjának egyikeként Kitty hangja ma is ugyanolyan korbácsos, mint a kilencéves, fékezhetetlen énje, aki győzedelmeskedett a szokatlan gyermekkor viszontagságai felett.
