Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv részletes és éleslátó elemzést nyújt a Tajvan és Kína közötti 1996-os rakétaválságról, kiemelve annak jelentős geopolitikai következményeit az Egyesült Államok és Kína kapcsolataira, különösen Tajvan növekvő politikai és gazdasági befolyásának és Kína katonai válaszának összefüggésében.
Előnyök:A szerző átfogó vizsgálatot nyújt a válsághoz vezető eseményekről, és betekintést nyújt a geopolitikai dinamikába. Az amerikai szerepvállalás és politikai döntéshozatal elemzése alapos, így a nemzetközi kapcsolatok iránt érdeklődő olvasók számára is tanulságos.
Hátrányok:A könyvből hiányoznak a lehetséges amerikai válaszlépésekre vonatkozó előrejelzések, ha Tajvan provokálná Kínát, amit néhány olvasó nem találhat kielégítőnek vagy korlátozónak a jövőbeli feszültségek előrejelzése szempontjából.
(1 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Face Off: China, the United States, and Taiwan's Democratization
Könyv tartalma:
Tajvan első elnökválasztása 1996-ban kínai-amerikai katonai leszámolást váltott ki, amely a vietnami háború óta a legnagyobb amerikai haditengerészeti erődemonstrációt eredményezte Kelet-Ázsiában. Ez a könyv az első, amely feltárja e történelmi összecsapás eredetét és háromszögdinamikáját. Garver elemzi a Tajvani-szoros válságához vezető kulcsfontosságú döntéseket és tévhiteket, és arra figyelmeztet, hogy ez a válság a kínai-amerikai kapcsolatok konfrontatívabb korszakát vezetheti be.
Kína már most gazdasági nagyhatalomként van kialakulóban, és az utóbbi években nőttek a félelmek, hogy expanzív katonai hatalommá válik, mivel Kína 1989 óta gyorsan növelte fegyveres erőit. A szomszédaival folytatott számos területi vitában is magabiztosabb álláspontra helyezkedett, ami új biztonsági aggályokat vetett fel egész Ázsiában.
Amikor Kína az 1996-os választásokat megelőző időszakban rakéták kilövésével és nagyszabású hadgyakorlatokkal próbálta megfélemlíteni a tajvani választókat, az Egyesült Államok két repülőgép-hordozó harccsoportot küldött Tajvanra. Minden fél presztízse teljes mértékben be volt kötve, mivel a hatalmas do hazai érdekek követelték az asszertív magatartást. Végül Kína óvatosabb álláspontra helyezkedett, és a válság elmúlt. De ez volt az első példa az USA kínai nukleáris kényszerítésére, és új hitelt adott a "kínai fenyegetésnek" az Egyesült Államokban és Ázsia más részein.
A szerző több mint 30 éve tanulmányozza a tajvani kérdést, és első kézből látta Tajvan demokratizálódásának növekedését és csúcspontját. Ez a több évtizedes gondolkodásra épülő józan, érett reflexió minden bizonnyal megalapozza a "kínai fenyegetésről" és a kínai-amerikai kapcsolatok jövőjéről szóló vitát.
