Értékelés:
Guy Delisle „Gyári nyarak” című memoárjának kritikái kiemelik a történetmesélést és a gyárban végzett munkával kapcsolatos nosztalgikus témákat. Az olvasók értékelik Delisle egyedi stílusát és humorát, bár néhányan úgy érzik, hogy az elbeszélésből hiányzik az izgalom és az irány. Összességében a könyv jól hangzik azok számára, akik ismerik a munkásmunkát és a québeci kultúrát, így a szerző rajongói számára érdemes olvasmány.
Előnyök:⬤ Magával ragadó történetmesélés és humor
⬤ a gyárban való munkáról szóló, átélhető témák
⬤ gyönyörű grafika
⬤ személyes és nosztalgikus nézőpontot ragad meg
⬤ élvezetes Delisle korábbi műveinek rajongói számára.
⬤ A történet egyes olvasók számára lassúnak vagy céltalannak tűnhet
⬤ kevésbé érdekes, mint Delisle korábbi művei
⬤ nem biztos, hogy az akció vagy fantasy iránt érdeklődő közönségnek tetszeni fog.
(13 olvasói vélemény alapján)
A legendás karikaturista a gimnáziumi nyári munkája felé irányítja tollát és papírját
Guy Delisle karikaturista 16 éves korától kezdve három nyáron át dolgozott egy québeci papír- és cellulózgyárban. A Factory Summers (Gyári nyarak) a gyár életének mindennapi ritmusát és a tizenkét órás műszakokat örökíti meg, amelyeket egy forró, zajos, titokzatos gépekkel teli épületben töltött. Delisle a kívülálló szemléletét a hazai viszonyok között alkalmazza, ezúttal fiúként a férfiak között, a nyári munka egyetemes rítusán keresztül. Delisle már tinédzserként is éles szemmel figyeli a képmutatást, és rávilágít az osztályok közötti feszültségekre és a féktelen szexizmusra, amelyet a kizárólag férfiakból álló munkahely lehetővé tesz.
Guy a földszinten dolgozik, fizikailag megerőltető feladatokat végezve. Ő egyike a kevés fiatalnak a helyszínen, ráadásul az apja kapcsolatai révén kapja meg a munkát, ami joggal váltja ki az életfogytiglaniak megvetését. Guy apja az egész karrierjét a fehérgalléros irodákban töltötte, ahol 9-től 5-ig dolgozik a szakszervezetek szigorú 12 órás műszakjai helyett. Guy és az apja nem állnak közel egymáshoz, és a Factory Summers elhagyja Delisle-t, hogy megbékéljen azzal, vajon a munka vezetett-e apja távolságtartásához és boldogtalanságához.
Szabadnapjain Guy a művészetben talál menedéket, egy olyan világban, amely messze túlmutat a gyári munkán. Delisle megmutatja, hogy a közkönyvtárban újra felfedezi a képregényeket, és animációs iskolába készül - csakhogy az első napon azt mondják neki: "Az animációs szakmában nincsenek állások". Guy, aki egy olyan munkát szeretne végezni, amit élvez, óvatosságból a szélnek ereszti a fejét.