Fahidak: Tervezés, építés, ellenőrzés és karbantartás (második rész)

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Timber Bridges: Design, Construction, Inspection, and Maintenance (Part Two)

Könyv tartalma:

A faanyag szilárdsága, könnyű súlya és energiaelnyelő tulajdonságai olyan tulajdonságokat biztosítanak, amelyek a hídépítésben kívánatosak. A faanyag képes a rövid távú túlterhelést káros hatások nélkül elviselni. A közhiedelemmel ellentétben a nagyméretű faelemek jó tűzállósági tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek elérik vagy meghaladják más anyagok tűzállóságát súlyos tűzterhelés esetén. Gazdasági szempontból a fa versenyképes más anyagokkal az első költség alapján, és előnyöket mutat az életciklusköltségek összehasonlításakor. A fahidak gyakorlatilag bármilyen időjárási körülmények között megépíthetők, anélkül, hogy az anyag károsodna. A fát nem károsítja a folyamatos fagyás és olvadás, és ellenáll a jégtelenítő anyagok káros hatásainak, amelyek más hídanyagoknál károsodást okoznak. A fahidak nem igényelnek speciális felszerelést a telepítéshez, és általában magasan képzett munkaerő nélkül is megépíthetők. Természetes és esztétikus megjelenésük is van, különösen természetes környezetben. A tévhit, miszerint a fa rövid élettartamot biztosít, a faanyagot mint építőanyagot sújtotta. Bár a fa bizonyos körülmények között hajlamos a rothadásra vagy a rovarok támadására, a nedvességtől védve eredendően nagyon tartós anyag. A 19. században épült fedett hidak közül sok azért tartott több mint 100 évig, mert védve voltak a közvetlen időjárási hatásoktól.

A modern alkalmazásokban ritkán praktikus vagy gazdaságos a hidak lefedése; a faanyagvédő szerek használata azonban meghosszabbította a faanyagok élettartamát a szabadon álló hidaknál. A korszerű alkalmazási technikák és a tartósítószerekkel a fát ma már 50 évig vagy annál hosszabb ideig is hatékonyan meg lehet védeni a károsodástól. Ezenkívül a tartósítószerekkel kezelt fa kevés karbantartást igényel, és nincs szükség festésre. Egy másik tévhit a fával mint hídanyaggal kapcsolatban az, hogy a fát csak kisebb, nem számottevő méretű szerkezetekre lehet használni. Ez a hiedelem valószínűleg azon a tényen alapul, hogy a kereskedelmi faanyagnak szánt fák mérete korlátozott, és általában a maximális méret elérése előtt kivágják őket. Bár a fák átmérője korlátozza a fűrészáru méretét, a ragasztott rétegelt faanyag (ragasztott gerenda) mintegy 40 évvel ezelőtti megjelenése számos kompenzáló alternatívát biztosított a tervezők számára. A ragasztott fűrészáru, amely a legszélesebb körben használt modern fahídanyag, fűrészelt fűrészáru rétegelt lemezek vízálló szerkezeti ragasztóanyaggal történő ragasztásával készül. Így a ragasztott lemezek mélysége, szélessége és hossza gyakorlatilag korlátlan, és a legkülönfélébb formákban gyárthatók. A ragasztott fűrészáru nagyobb tervezési szilárdságot biztosít, mint a fűrészelt fűrészáru, és a rendelkezésre álló faanyagforrások jobb kihasználását teszi lehetővé azáltal, hogy kisebb méretű fűrészáruból nagyméretű fa szerkezeti elemek gyártását teszi lehetővé.

Az elmúlt négy évtizedben a rétegelt lemezek gyártásában elért technológiai fejlődés tovább növelte a fa alkalmasságát és teljesítményét a modern autópályahidak esetében.