Fairbairn tárgykapcsolat-elmélete a klinikai környezetben

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 49 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Fairbairn's Object Relations Theory in the Clinical Setting

Könyv tartalma:

W. R. D. Fairbairn (1889-1964) Freud drive-elméletének dominanciáját az emberi kapcsolatok internalizációján alapuló pszichoanalitikus elmélettel támadta meg. Fairbairn feltételezte, hogy a tudattalan a gyermekkorban fejlődik ki, és olyan disszociált emlékeket tartalmaz a szülői elhanyagolásról, érzéketlenségről és egyenesen bántalmazásról, amelyeket a gyermekek képtelenek tudatosan elviselni. Fairbairn modelljében ezek a disszociált emlékek megvédik a fejlődő gyermekeket attól, hogy felismerjék, milyen rosszul bánnak velük, és lehetővé teszik számukra, hogy még a fizikailag bántalmazó szülőkhöz is kötődjenek.

Fairbairn modelljében a kötődés kiemelkedő jelentőségű, mivel felismerte, hogy a gyermekek abszolút és feltétel nélkül függenek szüleiktől. Az elrabolt gyermekek, akik a menekülési lehetőségek ellenére is ragaszkodnak a bántalmazó fogvatartóikhoz, még serdülőkorban is illusztrálják ezt az intenzív függőséget. Fairbairn modelljének középpontjában egy strukturális elmélet áll, amely a tényleges kapcsolati eseményeket három én-tárgy párosba rendezi: egy tudatos pár (a központi én, amely kizárólag a külső világ ideális tárgyához viszonyul) és két többnyire tudattalan pár (a gyermek antilibidinális énje, amely kizárólag a tárgy elutasító részeihez viszonyul, és a gyermek libidinális énje, amely kizárólag a tárgy izgató részeihez viszonyul). A két disszociált én-tárgy páros a tudattalanban marad, de felbukkanhat, és hirtelen átveheti az egyén központi énjének szerepét. Amikor felbukkannak, a "másikat" vagy izgalmas vagy elutasító tárgyként tévesen érzékelik, így ezek a belső struktúrák az átvitel és a rekonstrukciók forrásává válnak. Fairbairn központi védekező mechanizmusa, a hasadás, a központi én dominanciájából a libidinális én vagy az antilibidinális én felé történő gyors elmozdulás - a borderline személyiségzavar szinte tökéletes modellje.

Ebben a könyvben David Celani áttekinti Fairbairn öt alapművét, és felvázolja azok alkalmazását a klinikai környezetben. Tárgyalja a négy tudattalan struktúrát, és konkrét javaslatokat kínál a klinikusnak arra vonatkozóan, hogyan ismerje fel őket, és hogyan reagáljon rájuk hatékonyan a klinikai interjú hevében. Több évtizedes tapasztalatát beépítve elemzésébe, Celani hangsúlyozza a terapeuta új "jó" tárgyként való internalizálását, és egész fejezeteket szentel a hisztrionikus, kényszeres és borderline személyiségzavarok kezelésének.