Trees Before Abstinent Ground
A fák önmaguk számtalan változatává (részletévé) válnak, anélkül, hogy érzéketlen sokféleséggel határosak lennének, miközben részben ellenálló vagy türelmes terepeken haladnak át: így ezek a versek ellentétes fa-állapotokat vizsgálnak, mint botok vagy ízületek, irányított fény szűrői vagy önmagukba merülő sövények, amelyek mind a zsugorodás, a kiterjedés, a közvetítés, a megosztható kifejezés módozatai.
„Larkin „teológiai poétikája” olyan világot feltételez, amelyben azt mondhatjuk, hogy „kevés a semmi”, bármennyire is „alig” fogjuk fel ezt.” --Simon Collings.
„A szenthez való viszonyulással mint szubszöveggel, a Fák az absztinens föld előtt folytatja Peter Larkin sűrű és csábító meditációit a fákkal. Larkin versei arra csábítják az olvasót, hogy figyeljen a fák inkarnációs alteritására. A telített nyelvezeten keresztül az olvasó találkozik a fák függőleges szokásaival és elvadult horizontjaival, ahogyan azok a fény szokásával és kultúrájával foglalkoznak.” --Anne Elvey.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)