Fáklyát hordozni

Eredeti címe:

Carrying a Torch

Könyv tartalma:

Christopher Lukas három részbe rendezi csodálatos novelláit: „Vágy és szerelem”, »Szerelem és veszteség« és »A nap végén«. Bár a történeteket nem kötik össze sem a szereplők, sem a cselekmény által vezetett fejlődés, a szakaszok mégis az emberi tapasztalat ilyen fejlődését sugallják. Vágyunk arra, amit szeretnénk, és eközben felfedezzük a szerelmet. És miután megtaláltuk a szerelmet, a veszteséget is megtaláljuk. A szerelemtől való elszakadás - tragikus és heroikus egyaránt - felkészít bennünket a saját „napzárásunkra”. Kubler-Ross a halál stádiumaiban ír egy ilyen klinikai, pszichológiai értelemben vett fejlődésről. Lukas a fikcióján keresztül mutatja meg, hogyan tesszük meg ezt az utat emberi, érzékeny, személyes értelemben.

A „Hajnalhasadás”-ban például megtaláljuk Hektort, akinek viszonya Mariával „megzavarta a morált a szálloda éttermében”, miközben azon is elgondolkodik, hogy elveszítette „szexuális alkalmasságát”. Love viszont a konyhában dolgozik. A címadó darabban, a „Fáklyavivő” címűben Greg, akinek valódi lehetősége van a szerelemre Anne-nel, ehelyett a fáklyás énekesnőjét, Charlotte-ot hajszolja, „hogy egyesüljön a) fantáziájával”. A lány azonban nem egészen emlékszik rá, és a kéjvágy „parfümös lappangással” és azzal a felismeréssel hagyja el, „hogy vége”, és már nagyon régen vége volt.

De Lukas karakterei iránt is van szeretet, mert ők is fáklyát hordoznak szeretteikért, ahol „Emlékszel a lopakodó mozdulatokra a kocsiban, amikor valaki - ki volt az? -nyitotta ki a blúzát. Emlékszel arra, amikor először megcsókoltad a feleségedet„ (”Visszatekintés").

Sok szép van ezekben a történetekben, és melegen vigasztaló. Ahol, „ahogy a dolgok most állnak, ez határozottan az a hely, ahol lennem kell” („Az irgalom angyalai”).