Falling Rocket: James Whistler, John Ruskin és a modern művészetért folytatott küzdelem

Olvasói vélemények

A könyv középpontjában a James Whistler festő és John Ruskin műkritikus közötti ellentmondásos rágalmazási ügy áll, amely a művészetről alkotott eltérő nézeteiket tárja fel. Bár a könyv érdekes betekintést nyújt, és releváns a törlési kultúráról és a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló kortárs viták szempontjából, egyes kritikusok szerint egyes részei vontatottak vagy túlságosan részletesek voltak. Emellett a szerkesztés minőségével kapcsolatban is vannak aggályok.

⬤ Magával ragadó és lebilincselő elbeszélés
⬤ a művészet és annak értelmezésének lebilincselő feltárása
⬤ betekintést nyújt a cancel-kultúrába és a véleménynyilvánítás szabadságába
⬤ ügyes írás, amely életre kelti a szereplőket
⬤ erős utószó, amely összefoglalja a két művészről szóló gondolatokat.

⬤ Egyes szakaszok vontatottnak vagy túlságosan részletesnek tűnnek
⬤ számos gépelési hiba és rossz szerkesztés
⬤ a lábjegyzeteket jelző csillagok túl kicsik ahhoz, hogy könnyen észrevegyük őket.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Falling Rocket: James Whistler, John Ruskin, and the Battle for Modern Art

Könyv tartalma:

A James Abbot MacNeill Whistler és John Ruskin közötti művészeti csata el nem mondott története Whistler vitatott, úttörő Nocturne in Black and Gold című művéről: A lezuhanó rakéta.

1878 novemberében Amerika legnagyobb festője beperelte Anglia legnagyobb kritikusát egy rossz kritika miatt. A festő nyert - de közben tönkretette magát. A festő: James Abbot MacNeill Whistler, akit a hihetetlen tehetség, a fáradhatatlan energia és a fáradhatatlan önreklámozás kombinációja ekkorra már a művészi előkelőség csúcsára juttatott. A kritikus: John Ruskin, az Oxfordi Egyetem Slade művészeti professzora, akit négy évtizedes termékeny és nagy tiszteletnek örvendő esztétikai irodalmi munkássága Anglia vitathatatlan és látszólag megkérdőjelezhetetlen művészeti döntőbírójává tett.

Bár Whistler és Ruskin egyaránt Londonban élt és ugyanabban a művészeti világban mozgott, 1877 júniusáig sikerült teljesen távol maradniuk egymástól. Ez azért volt szokatlan, mert Whistler szeszélyes temperamentummal és harcias személyiséggel rendelkezett, és úgy tűnt, hogy az ellentétekből él: egyszer párbajra hívott ki egy férfit, mert az azzal vádolta a festőt, hogy lefeküdt a feleségével. (Whistler valóban lefeküdt a férfi feleségével.)

Abban a novemberben John Ruskin besétált a Grosvenor Galéria új képzőművészeti kiállítására, és elborzadva nézte Whistler Fekete-arany Nocturne című művét: A zuhanó rakéta. A festmény Whistler értelmezése volt egy helyi pihenőkertben tartott tűzijátékról. Ruskin számára azonban nem volt más, mint sötét tömegre vetülő fényes foltok kaotikus, érthetetlen összevisszasága: nem művészet, hanem annak ellentéte - zavaró és undorító támadás mindazzal szemben, amit valaha is írt vagy tanított a témáról. Ezt a dühét gyorsan egy forrongó kritikába vezette.

Az ezt követő, nemzetközileg ismertetett, széles körben megvitatott és rendkívül szórakoztató per két, az életnél is nagyobb személyiség ellentétes eszméi és eszményei között vívott titáni csata volt. E két főszereplő számára Whistler kontra Ruskin egy élet - pontosabban két életük - csatája volt. Paul Thomas Murphy Falling Rocket című műve James Whistler viharos, de diadalmas fejlődését is elmeséli, amely az 1880-as évek művészi feledéséből az 1890-es évek művészi istenítéséig vezetett, és Ruskin elszigetelt, ködös, néma utolsó éveit is, miután nyilvánosan megalázták.

A Whistler kontra Ruskin történetnek megvan a maga drámai íve, de ez a lebilincselő új könyv a tizenkilencedik század utolsó évtizedeiben kulturális és társadalmi szempontból is élénken mozgásban lévő művészeti világot idézi fel.