Fallopi rapszódia: A holdkórosok története

Olvasói vélemények

A könyv a Lunachicks, egy kizárólag lányokból álló punkzenekar élénk és humoros életrajza, amely személyes történeteket és betekintést nyújt a zenéjükbe, a bajtársiasságba és a férfiak uralta zeneipar kihívásaiba.

Számos kritikus dicsérte a könyvet gyors és magával ragadó írói stílusa, humora, érzelmi mélysége és hitelessége miatt. Nagyszerű betekintést nyújt a zenekar történetébe, az egyéni hangokba és a 80-as és 90-es évek New York-i punk szcénájába. A hangoskönyvet is kiemelték a minőségéért, amelyben a zenekar tagjai saját részüket narrálják.

Néhány olvasó megjegyezte, hogy a könyv elsősorban a Lunachicks már meglévő rajongóinak szólhat, ami arra utal, hogy nem biztos, hogy leköti azokat, akik nem ismerik a zenekart. Időnként szó esett a küzdelmekről és a kemény valóságról, ami nem biztos, hogy minden közönséggel egybecseng.

(23 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Fallopian Rhapsody: The Story of the Lunachicks

Könyv tartalma:

Merüljön el a kritikusok által elismert feminista punk-rock együttes, a Lunachicks e kíméletlen csoportos önéletrajzában, amely a zenekar magánarchívumából származó, eddig soha nem látott anyagokat tartalmaz.

A Fallopian Rhapsody: The Story of the Lunachicks a felnőtté válás története egy New York-i tinédzserekből álló bandáról, akik testvériséget kovácsoltak, megváltást találtak, és buzgón zúzták be a punk rock kapuit a '90-es években, miközben véletlenül feminista ikonokká váltak. Ennél is több, ez a történet a könyv három központi hangja közötti tartós barátságról szól: Theo Kogan, Sydney Silver és Gina Volpe között. A Lunachickst a LaGuardia High Schoolban (a „Fame” hírnevű együttesben) alapították a '80-as évek végén, és tinédzserként lemezszerződést kötöttek a Blast First Recordsnál, ahonnan Kim Gordon és Thurston Moore vitte őket stúdióba.

Tizenhárom év alatt a Lunachicks számtalanszor vitte körbe a világot a felháborító hard-rockos lázadásukkal, egyszerre ijesztgetve a konzervatív bámészkodókat és mentve meg az önfejű csodabogarak, buzik és kitaszítottak lelkét. A popkultúra felejthetetlen jelmezkritikáik olyan hangosak voltak, mint a „Marsha ll)” erősítőik, kegyetlen szívósságuk olyan tartós, mint az internet előtti mitológiájuk. Olyan zenekarokkal turnéztak együtt, mint a Go-Go's, Marilyn Manson, No Doubt, Rancid és The Offspring; a Nirvanával együtt játszottak a Reading Fesztiválon; és kétszer is megrokkantották a Warped Tour főszínpadát.

A smink, a parókák és a fergeteges ruhák alatt azonban három nő küzdött a felnőtté válásért a legkülönlegesebb körülmények között. Együtt a színpadon legyőzhetetlen B-filmes szuperhősök voltak, akik rengeteg segget rúgtak szét - de külön-külön már nem annyira. Depresszió, függőség és identitásválságok vártak rájuk, nem is beszélve a zeneipar szexista ostobaságairól.

A zenekar magánarchívumából származó, eddig soha nem látott fotókkal, illusztrációkkal és efemerekkel teli, a Lunachicks dobosa, Chip English, az alapító tag Sindi B. és egykori bandatársa, Becky Wreck közreműködésével készült Fallopian Rhapsody egy fergeteges, magával ragadó, mindenre kiterjedő beszámoló arról, hogy ezek a városi srácok hogyan támaszkodtak kozmikus kreatív kapcsolatukra, hogy legyőzzék a belső viszályokat és a külső gyilkosokat, miközben rajongók légióit bátorították fel, hogy a Holdra lőjenek.

Carrie Brownstein Hunger Makes Me a Modern Girl, Kim Gordon Girl in a Band és Chrissie Hynde Reckless című könyveinek olvasói számára a Fallopian Rhapsody az irodalmi megfelelője annak, ha valaki fejest ugrik a moshpitbe, és lassan, de biztosan a színpad elejére merészkedik.