Far Company

Olvasói vélemények

Cindy Hunter Morgan második verseskötete a gyermekkori emlékek és a család, különösen nagyszülei és vidéki életük körül forog. A versek hatásosan állítják egymás mellé a megrendítő képeket és érzelmeket, így ez egy jelentős és hatásos mű.

A könyvben a képek ügyes egymás mellé helyezése, érzelmileg átütő témák és a kísérteties, elgondolkodtatásra késztető minőség jellemzi. Egyes versek, mint például a „Strike”, erős érzelmi hatással bírnak, ami emlékezetessé teszi őket, és érdemes újraolvasni őket.

Az érzelmi mélység néhány olvasó számára túl intenzív lehet, és szüneteket igényel a tartalom feldolgozásához. Ezenkívül nem minden vers minden olvasó számára egyformán vonzó, mivel a konkrét témákra való összpontosítás korlátozhatja a szélesebb körű vonzerőt.

(1 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A Far Company című műsorban Cindy Hunter Morgant halljuk, aki arról gondolkodik, hogy a természeti világot milyen sokféleképpen hordozzuk magunkban, egyfajta beágyazott térképként. E versek közül sokan nemcsak az elveszett ősökkel, hanem a múlt költőivel is közösséget vállalnak. Beszélgetéseket hallunk Emily Dickinsonnal, James Wrighttal, Walt Whitmannel és W. S. Merwinnel. Ezek a költők, akik Hunter Morgan költői vonalának részét képezik, szeretett alakjai annak a távoli társaságnak, amelyet ő tart, de a versek, amelyeket ír, egyértelműen az övéi. Larissa Szporluk költő megjegyezte: "A gyűjtemény versei csendesek és megtévesztően egyszerűek. Az első reakcióm az volt, hogy meglepett a látszólagos ártatlanság az előadásmódban - egyenes, festői és együttérző -, amely aztán kristályként érlelődött valami értékes és mesteri dologgá. Úgy maradunk, hogy az egész erdő egyenként találkozott az összes fával. Annyi tisztelet van ebben a gyűjteményben - tisztelet a természeti folyamatok iránt, amelyek magukban foglalják a nemzedékek közötti kapcsolatokat, a közös területeket és a mítoszokat.

A Far Company versei egy olyan elméről és szívről árulkodnak, amely együttérzéssel és találékonysággal tárgyal önmagával és a világgal. Filmszerűek abban, ahogyan a veszteség, az emlékezet, az elmozdulás, a remény és a szerelem - mélyen konkrét és árnyalt módon felidézett absztrakciók - körüljárják őket. Ott van a drón, amely Hunter Morgan nagyszülei farmja felett repül, mielőtt a ház leég, és a szarvasmarkolatú kés egy zsebben, amelynek egyetlen pengéje úgy van belehajtogatva, mint egy titok egy görögországi vonaton. De ez a gyűjtemény tele van csendesebb mozikkal is - egy nagyapa, aki meghajol, hogy egy ló hevederét rögzítse, zöld napok / borsószemekkel és vad indákkal, és az esőcseppek izzadságként gyöngyöznek / a szalonkák ajkán. Ennek a könyvnek a gyökere Hunter Morgan családszeretete és a föld iránti szeretete, amelyet a családja megosztott.

Ezek a versek egy sok helyre vezető utazást térképeznek fel, befelé és kifelé, és a természeti világgal és az épített világgal foglalkoznak, úgy mozognak e két környezet között, hogy elismerik az ilyen átkelések összetettségét. Ez a gyakran melankolikus, de soha nem szentimentális gyűjtemény minden olyan olvasóhoz tartozik, aki a szerves világban keresi az irodalmat.