Farkasok a Beowulfban és más óangol szövegekben

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Wolves in Beowulf and Other Old English Texts

Könyv tartalma:

Az óangol irodalom legismertebb farkasai a csata vadállatai, a hollók és a sasok mellett a végzet kiéhezett hírnökei, akik a még meleg testekből kiszedett friss hús reményében járják a csatateret.

Ám ha ezeket az állatokat pusztán hullaevőkre redukáljuk, azzal tagadjuk, hogy a szövegkorpuszban máshol gyakran sokkal árnyaltabb jelentésekkel ruházzák fel őket. Két ilyen jelentés az ókori és középkori európai farkas motívumokból származik: a babona, miszerint a farkas képes ellopni az ember beszédét, valamint a farkasok és az emberi törvényen kívüliek vélt szomszédos természete.

Ez a könyv nyomon követi ezeknek az asszociációknak a történetét, valamint azokat a bizonyítékokat, amelyek arra utalnak, hogy a kora középkori Angliában dolgozó írók ismerték őket, és új, állatközpontú olvasatokkal szolgál a Wulf és Eadwacer, Abbo of Fleury és Ifric Passiones Eadmundi című műveinek, valamint a Beowulfnak, elhelyezve ezeket a szövegeket egy időben és helyen átívelő lupinus irodalmi hálózatban. A farkasok és farkasszerű lények e szövegekben található bonyolult, ellentmondásos, sőt rokonszenves ábrázolásainak feltárásával ez a könyv száműzi a középkori farkasról alkotott elképzeléseket, mint egydimenziós, emberevő lényről, amilyennek oly gyakran tekintik.