Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 6 olvasói szavazat alapján történt.
Rearing Wolves to Our Own Destruction: Slavery in Richmond, Virginia, 1782-1865
RICHMOND NEM csak Virginia és a Konföderáció fővárosa volt, hanem a Mason-Dixon-vonaltól délre fekvő egyik legiparosodottabb város is. A vasgyárakkal, dohányfeldolgozó üzemekkel és lisztgyárakkal büszkélkedő város 1860-ra férfi munkaerejének felét a helyi rabszolga népességből vonzotta.
A Farkasok nevelése saját pusztulásunkig című könyv ezt a szokatlan városi munkásrendszert vizsgálja 1782-től a polgárháború végéig. Sok városi rabszolgaembert inkább vállalkozásokhoz alkalmaztak, mintsem hogy közvetlenül a tulajdonosuknak dolgoztak volna. Ennek eredményeként gyakran lehetőségük volt arra, hogy saját maguk tárgyaljanak a szerződéseikről, egyedül éljenek, és a bérük egy részét készpénzben tartsák meg.
Az ipari Richmondban a munkakörülmények lehetővé tették az afroamerikai férfiak és nők számára, hogy családi hálózatok, fekete templomok, szegregált városrészek, titkos társaságok és segélyszervezetek köré szerveződő közösséget építsenek. Takagi bemutatja, hogy ezeken az intézményeken keresztül a rabszolgák képezhették magukat és fejleszthették politikai tudatosságukat.
Emellett elvárták, hogy bizonyos fokú kontrollt gyakoroljanak a munkájuk és az életük felett. Richmond városi rabszolgarendszere olyan szintű gazdasági és érzelmi támogatást nyújtott a feketéknek, amely az ültetvényes rabszolgák számára általában nem volt elérhető.
A Farkasokat nevelünk a saját pusztulásunkig című könyv értékes portrét nyújt a városi rabszolgaságról egy egyedi városban, amely kérdéseket vet fel a rabszolgaság mint intézmény városi környezethez való alkalmazkodóképességéről, és ami még fontosabb, arról, hogy a rabszolgák miként tudták a városi munkakörülményeket a saját előnyükre fordítani.