Fat Off, Fat on: A Big Bitch Manifesto

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik a könyvet, mint olyan lenyűgöző memoárt, amely az identitás metszéspontjait vizsgálja, különös tekintettel a fekete, kövér, queer és fogyatékkal élők tapasztalataira. Az olvasók nagyra értékelik, hogy a szerző képes a humort súlyos témákkal ötvözni, így az elbeszélés átélhetővé és magával ragadóvá válik. Sokan nyersnek, szépnek és elgondolkodtatónak írják le az írást, ami kötelező olvasmánnyá teszi mindazok számára, akiket érdekelnek a sokszínű perspektívák.

Az olvasók elismerően nyilatkoznak a szerző humoros és átélhető történetmeséléséről, az interszekcionális identitások feltárásáról és a memoár érzelmi mélységéről. Az írást magával ragadónak, nyersnek és gyönyörűnek írják le, amely a meglátás és megértés érzését kelti. Sokan üdítőnek találták a humor és a súlyos témák közötti egyensúlyt, ami élvezetessé és tanulságossá teszi az olvasást.

Néhány recenzens nem említette kifejezetten a hátrányokat, de lehet, hogy a memoárokat vagy bizonyos megélt tapasztalatokat nem ismerők számára bizonyos tartalmak kihívást jelenthetnek. A tárgyalt témák érzelmileg súlyos jellege, bár humorral kiegyensúlyozott, egyes olvasók számára megterhelő lehet.

(7 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Ebben a lefegyverző és őszinte memoárban Clarkisha Kent kultúrkritikus kibontja, hogy milyen összetett problémákkal kell szembenézned, ha kövér, fekete, queer nő vagy egy heteronormativitás megszállottja.

Kent számára nem volt könnyű út a személyes felfedezés és az önszeretet útján. Sötét bőrű, második generációs amerikaiként, aki számtalan mentális egészségügyi problémával és generációk közötti traumával néz szembe, Kent teste időnként kozmikus büntetésnek tűnt. A testdiszmorfia, a homofóbia, a feketeellenesség és a tiszteletreméltósági politika közepette a „magas önbecsülés” iránti törekvés oximoronikusnak tűnt.

A Fat Off, Fat On: A Big Bitch Manifesto egy humoros, időnként tragikus memoár, amely végigkíséri Kentet azon az úton, amelyen rájön, hogy a teste egy ajándék, amelybe belenőhet, hogy a család néha nem mindig jelenti az otthont, és hogy még a balszerencsésen végződő biszexuális románcok is képesek megszabadítani őt a nemi esszencializmustól. A Keah Brown A csinos, Alida Nugent Nem kell szeretned engem és Stephanie Yeboah Dagadtan mindig utána című könyvének olvasói számára tökéletes olvasmány, Kent debütáló könyve saját megélt tapasztalatait vizsgálja, hogy megvilágítsa, hogyan fonódik össze a zsírfóbia más elnyomással. Hangsúlyozza annak fontosságát, hogy foglalkozzunk az elménket és testünket ért erőszakkal, és hogy hogyan kezdhetjük el a nehéz - de örömteli - munkát, hogy felszabadítsuk magunkat.