Fat White Vampire Blues

Olvasói vélemények

A „Fat White Vampire Blues” kritikái megosztott fogadtatásról árulkodnak: egyesek humorosnak és ötletesnek találják a vámpírok történetét, míg mások a főszereplőt és az írásmódot kritizálják. A főszereplő, Jules Duchon egy lusta, túlsúlyos vámpír, akinek kalandjai egyszerre szolgálnak komikummal és társadalmi kommentárral. Míg egyes olvasók értékelik az egyedi nézőpontot és a humort, mások szerint az írás nem lebilincselő, a főszereplő pedig ellenszenves.

⬤ Egyedi és humoros nézőpont a vámpírokról, amely eltér a hagyományos ábrázolásoktól.
⬤ Magával ragadó írásmód színes karakterekkel és komikus helyzetekkel.
⬤ Társadalmi kommentár az elhízásról és az életmódbeli döntésekről.
⬤ New Orleans hangulatos atmoszférájában játszódik, ami mélyebbé teszi a történetet.

⬤ Sok olvasó szerint a főszereplő, Jules ellenszenves és idegesítő.
⬤ Egyes kritikusok a koherens cselekmény hiányát és a rosszul kidolgozott írást emelték ki.
⬤ A végkifejlet egyesek szerint kielégítetlenül és megoldatlanul hagyta az olvasót.
⬤ A humort és a szórakoztató értéket nem mindenki értékelte, néhányan unalmasnak vagy fárasztónak találták a könyvet.

(53 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Jules Duchon igazi New Orleans-i vámpír volt. A munkásosztálybeli Ninth Wardban született és nevelkedett, megharapta és megigézte a Big Easy. A Francia Negyeden keresztül haladva, a Decatur Streeten végigkúszó, csontsovány tevék karavánjaként kúszó, egymás mellé szorult kocsisorban, Jules Duchon alig fért be a nagyon nagy Cadillac taxijának kormánya mögé. Még akkor sem, ha az ülést teljesen hátratolták.

A fenébe, de éhes volt.

Jules megállította a taxit, megnyomta az elektromos ablakokat vonakodva életre keltő, ingatag billenőkapcsolót, és kidugta a fejét a párás éjszakai levegőbe. "Hé, bébi! Kérsz egy kis vacsorát? ".

-a Fat White Vampire Blues-ból.

Vámpír, nosferatu, az éjszaka teremtménye - bárhogy is hívják - Jules Duchon jóval régebb óta él (úgymond) New Orleansban, mint amióta részeg diáklányok vannak a Bourbon Streeten. A világ legzsírosabb diétáját fogyasztó emberek édes, gazdag vérétől feldagadt, bő négyszázötven kilós Jules hálás, hogy nem látja a tükörképét. Amikor denevérré változik, nem tudja felemelni a nagy, öreg fenekét a földről.

Ami még rosszabb, hogy több mint egy évszázadnyi élőhalott lét után végignézte, ahogy a környezete valósággal a pokolra jut - és most egy új vámpír akarja őt teljesen elűzni. Jules ugyanis mindig is az esélyegyenlőség híve volt. És bár elismerte, hogy egy fekete nő vére édesebb, mint egy fehér férfié, Jules soha nem ivott többet, mint amennyit kellett. Belép Malice X. Fiatal, pimasz és fekete, Malice figyelmezteti Jules-t, hogy a testvérekből való lakmározás napjai lejártak. Azt mondja Julesnak, hogy jobb, ha fehér áldozatokra szorítkozik - különben szembe kell néznie a következményekkel. Aztán, hogy bebizonyítsa, nem viccel, Malice porig égeti Jules házát.

Maureen, a betegesen elhízott, sztriptíztáncos-vámpír segítségével, aki megalkotta őt, és Doodlebug, egy élőhalott transzvesztita, aki (szó szerint) a tengerpartról repül be - Julesnak meg kell találnia a módját, hogy megbirkózzon az élet által eléje állított akadályokkal... anélkül, hogy karót döfnének a szívébe. Ez elég ahhoz, hogy az ember elszomorodjon.