Fehér ártatlanság: A gyarmatosítás és a faj paradoxonai

Olvasói vélemények

Wekker professzor „Fehér ártatlanság” című könyve a fehérség fogalmával foglalkozik európai kontextusban, különösen Hollandiában. A könyvet a holland társadalomban tapasztalható tudatalatti rasszizmusról szóló erős elemzéséért és tanulságos perspektíváiért dicsérik. Néhány olvasó azonban úgy találja, hogy a könyvből hiányoznak a rasszizmus kezelésére vonatkozó gyakorlati útmutatások, és megjegyzi, hogy az írásmód nehézkes és túlságosan tudományos az általános olvasók számára.

⬤ A fehérség erős elemzése és annak következményei Európában és Hollandiában.
⬤ Szemfelnyitó betekintés a tudatalatti rasszizmusba.
⬤ A tudományos kutatások széles körével foglalkozik.
⬤ Rávilágít a gyarmatosítás társadalmi szegregációra gyakorolt hatására.

⬤ Az írásmód egyes olvasók számára fárasztó és túlságosan tudományos lehet.
⬤ Hiányoznak a fehér olvasóknak szóló gyakorlati tanácsok a rasszizmussal való szembenézésre.
⬤ Egyesek úgy érzik, hogy a könyv hirtelen ér véget, és hiányzik a kohézió a fejezetek között.
⬤ Az előadásmód időnként elfogult, például figyelmen kívül hagy bizonyos politikai összefüggéseket, vagy nem nyújt elegendő bizonyítékot az állítások alátámasztására.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

White Innocence: Paradoxes of Colonialism and Race

Könyv tartalma:

A Fehér ártatlanságban Gloria Wekker a holland kultúra egyik központi paradoxonát vizsgálja: a faji megkülönböztetés és a gyarmati erőszak szenvedélyes tagadása az agresszív rasszizmus és az idegengyűlölet mellett.

A holland gyarmati uralom 400 éve alatt felépített kulturális archívumot felhasználva Wekker alapvetően megkérdőjelezi a holland faji kivételességet, aláásva a Hollandiáról mint „szelíd” és „etikus” nemzetről szóló uralkodó narratívát. Wekker elemzi a holland média fekete nők és férfiak ábrázolását, a holland akadémián a faji kérdés felfogásának kudarcát, a kortárs konzervatív politikát (beleértve a bevándorlóellenes retorikát hangoztató meleg politikusokat) és a Fekete Pete folklórfigura körüli vitát, megmutatva, hogy a rasszizmus tagadása és az ártatlanság kifejezése hogyan biztosítja a fehér kiváltságokat.

Wekker feltárja a rasszizmus posztkoloniális örökségét és annak szerepét a fehér holland én formálásában, bemutatva a rasszizmus vitatott, tartós örökségét az országban.