Fehér falak, dizájnerruhák

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

White Walls, Designer Dresses

Könyv tartalma:

A modern építészet merész revizionista történetében Mark Wigley a történelmi avantgárd új értelmezését nyitja meg. A modern építészet legnyilvánvalóbb, de legkevésbé tárgyalt jellemzőjét vizsgálja: a fehér falakat. Bár a fehér fal a tizenkilencedik századi épületek által viselt dekoratív álarcosruha levetkőzését példázza, Wigley amellett érvel, hogy a modern épületek nem meztelenek. A fehér fal maga is egyfajta ruházat - az épület újonnan atletizált teste, akárcsak lakóinak teste, újfajta ruhát visel, és ezek a ruhák egymáshoz illeszkednek. Nemcsak, hogy szinte minden modern építész szó szerint ruhákat tervezett, mutat rá Wigley, a modern építészet melletti érveiket a ruhareform logikájából vették. Az építészetet a ruhatervezés egy formájaként értelmezték.

Wigley a legtöbb főszereplő nyilatkozatainak és terveinek alapos olvasásával követi ennek a kulcsfontosságú szubszövegnek a pályáját, és kimutatja, hogy a modern építészetnek a divat pszichoszexuális gazdaságához való viszonya sokkal kétértelműbb, mint azt az építészek végtelenül ismételt elutasító magatartása sugallná. Sőt, állítja Wigley, éppen ezeknek az elutasításoknak az intenzitása a tünete annak, hogy milyen mélyen beágyazódtak a ruhák világába. A ruházat és az építészet kapcsolatáról szóló, először a tizenkilencedik század közepén megfogalmazott érvekre támaszkodva a modern építészek valójában a felület kifinomult elméletét mutatták be, a felület státuszának átalakításával modernizálva az építészetet.

A Fehér falak, tervezői ruhák című könyv azt mutatja be, hogy ez a látszólag véletlenszerű ruházati logika valójában hogyan szervezi a modern épület részletes kialakítását, a polikrómia rendszerét diktálva, amelyet többszínű öltözékként értelmezünk. A modern építészetről mint fehérről alkotott megszokott képről kiderül, hogy egy olyan történetírói hagyomány hatása, amely keményen dolgozott azon, hogy elnyomja az általa leírt épületek felületeinek színét. Wigley ezt az elfojtást annak a szexuális logikának a szempontjából elemzi, amely óhatatlanul kíséri az öltözködésről és a színről szóló vitákat, visszaszerezve azokat az érzékien színes felületeket és az öltözködésről szóló rendkívüli érveket, amelyekkel ezeket védték.