Fehér rabszolgaság a barbár államokban

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik, hogy a könyv az észak-afrikai fehér rabszolgaság kevéssé ismert történetét tárja fel, különös tekintettel a keresztény rabszolgák tapasztalataira a Barbár Államokban. Átfogó áttekintést nyújt a történelmi összefüggésekről, a rabszolgák körülményeiről és a rabszolgaságot övező képmutatásról. A kritikusok nagyra értékelik az alapos kutatást és a lebilincselő elbeszélői stílust, de néhányan kritizálják a korlátozott terjedelmet és az elavult nyelvezetet.

⬤ Egy egyedülálló és gyakran figyelmen kívül hagyott téma alapos feltárása
⬤ jól kutatott történelmi kontextus
⬤ informatív és lebilincselő elbeszélés
⬤ rávilágít az amerikai rabszolgaság képmutatására
⬤ hősies történeteket is tartalmaz
⬤ értékes a történészek és a rabszolgaság iránt érdeklődő általános olvasók számára.

⬤ Korlátozott terjedelem, elsősorban az észak-afrikai fehér rabszolgaságra összpontosítva
⬤ egyesek nehéznek és elavultnak találták a nyelvezetet
⬤ több kritikus úgy érezte, hogy bizonyos területeken kissé unalmas vagy nem elég mélyreható.

(39 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

White Slavery in the Barbary States

Könyv tartalma:

A XIX. század közepének egyik leghíresebb amerikai rabszolgaság-felszabadító aktivistája írta ezt a megdöbbentő könyvet, amely lenyűgöző betekintést nyújt a történelem egy olyan időszakába, amelyet a politikai korrektség ma már jórészt elnyom a szemünk elől - abba az időszakba, amikor legalább egymillió európait rabszolgasorba hurcoltak és eladtak az észak-afrikai nem fehérek.

A szerző teljes hátteret nyújt a fehérekkel folytatott iszlám rabszolga-kereskedelemhez, és olyan kevéssé ismert részleteket is közöl, mint például azt, hogy a muszlim kalózok még az Észak-Amerikába tartó zarándokok csoportjait is lefoglalták. "Korzírjaik a kereszténység ostorává váltak, miközben a rabszolgaság sokat rettegett rendszere új rémségek frontját öltötte magára. Rombolásuk nem korlátozódott a Földközi-tengerre.

Behatoltak az óceánba, és még a Dover-szorosig és a Szent György-csatornáig is eljutottak. Anglia mészkőszikláiról, sőt Írország távoli nyugati partjairól is kegyetlen rabságba sodorták a gyanútlan lakosokat... "1684-ben Algír, amelyet XIV.

Lajos francia király parancsára kétszer is bombáztak) küldött képviselőket, hogy kérjék a békét, és adják át minden keresztény rabszolgáját. Tunisz és Tripoli ugyanígy behódolt. Voltaire a tőle megszokott lényeglátással kijelenti, hogy ezzel az ügylettel a franciák tiszteletet szereztek Afrika partjainál, ahol korábban csak rabszolgákként ismerték őket." A szerző rámutat a rabszolgaság világszerte tapasztalható gonoszságára is, és arra, hogy V.

Károly spanyol király egyszerre harcolt a barbár rabszolgaság ellen, miközben az európai kereskedőknek jogot adott arra, hogy rabszolgákat exportáljanak az Újvilágban lévő spanyol gyarmatokra: "Azt mondják, Károly elég sokáig élt ahhoz, hogy megbánja, amit így meggondolatlanul tett. Bizonyos, hogy egyetlen, a történelemben feljegyzett királyi vagy császári engedmény sem járt ilyen katasztrofális, messzemenő következményekkel." Figyelemre méltó mű, amely hozzájárul a rabszolgatartás mögött meghúzódó mentalitás jobb megértéséhez - és ahhoz a valósághoz, hogy az európaiak éppúgy áldozatai voltak ennek a gonosz gyakorlatnak, mint bármely más nép.