Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
White Ink Stains
Eleanor Brown első gyűjteménye, a Maiden Speech, amely 1996-ban jelent meg a Bloodaxe kiadónál, tartalmazta a sokat antologizált "barátnő bosszúja" című versét, a "Bitcherel" címűt, valamint a húszas éveiben írt ötven szerelmes és szerelem végi szonettből álló, széles körben dicsért sorozatot. Második gyűjteménye, a három évtizeddel később megjelent White Ink Stains (Fehér tintafoltok) minden korosztály életéből merít.
Címét abból a gondolatból vette, hogy amikor egy nő nőként szerzett tapasztalatairól ír, "fehér tintával ír" (H l ne Cixous), Eleanor Brown többek között azt a láthatatlan munkát kívánta beírni, amely a csecsemők anyanyelvvel, a beszéd és a nyelvi készség születési jogával - a gügyögéssel - való felruházásával jár, a gügyögés, a hangismétlés, az echolália, a képtelen szavak kántálása, az altatódalok éneklése, a gyermekdalok, a számoló rímek, a tapsolós dalok és az esti mesék elmesélése, amely gyakran az óvodáskorú gyermekekkel foglalkozó nők láthatatlan és fel nem jegyzett munkája. E versek egy része a Reading Sheffield oral history projekt keretében készült interjúk nyomán született.
Eleanor Brown több mint egy évet töltött a felvételek meghallgatásával, mielőtt elkezdte volna megírni ezeket a verseket, amelyek közül néhány nagyon hű marad a beszélő saját szavaihoz, míg mások tovább utaznak a képzeletbeli vagy aktív, költői hallgatásba. Ezeket a verseket nem az elhangzottakban, hanem a szünetekben, hangsúlyokban, hangsúlyokban, suttogásokban, mellékzöngékben, kitérőkben és kitérőkben hallotta.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)