Értékelés:
A könyv alaposan megvizsgálja az amerikai politikai intézményekben való képviselet egyenlőtlenségeit, különös tekintettel a fehérgallérosok felülreprezentáltságára és a munkások alulreprezentáltságára. Azt állítja, hogy ez az egyensúlyhiány olyan politikához vezet, amely a gazdagoknak kedvez, és figyelmen kívül hagyja a munkásosztály érdekeit. A szerző kiterjedt statisztikai elemzéssel támasztja alá ezeket az állításokat, amit egyes olvasók tanulságosnak találtak, míg mások szerint túlságosan is az adatokra összpontosított.
Előnyök:⬤ Világosan megfogalmazza az egyenlőtlen politikai képviselet problémáját.
⬤ Jól megírt és ajánlott a politikai változások iránt érdeklődőknek.
⬤ Empirikus bizonyítékokkal és statisztikai elemzésekkel támasztja alá állításait.
⬤ Megoldásokat kínál, és bátorítja a polgárokat a politikai folyamatban való részvételre.
⬤ Néhány olvasó a tudományos stílust száraznak és az általános közönség számára nem vonzónak találta.
⬤ A statisztikákra és adatokra való összpontosítás túlterhelheti vagy untathatja a kommentárt kereső olvasókat.
⬤ Néhány kritikus úgy vélte, hogy a következtetések magától értetődőek és nem úttörőek.
⬤ Az a kritika, hogy a könyv nem támasztja alá eléggé érvekkel az érveit.
(8 olvasói vélemény alapján)
White-Collar Government: The Hidden Role of Class in Economic Policy Making
A legutóbbi tizenkét elnök közül nyolc volt milliomos, amikor hivatalba lépett. A milliomosok többségben vannak a Legfelsőbb Bíróságon, és a Kongresszusban is ők alkotják a többséget, ahol az üzleti vagy jogi háttér a jellemző, és az átlagos képviselő felnőtt életének kevesebb mint két százalékát töltötte munkásmunkában. Miért van az, hogy Amerikában a legtöbb politikus sokkal jobb helyzetben van, mint azok, akik megválasztják őket - és számít-e a társadalmi osztálykülönbség a polgárok és képviselőik között?
Nicholas Carnes a Fehérgalléros kormányzat című könyvében erre a kérdésre egy hangzatos - és nyugtalanító - igennel válaszol. A jogalkotók társadalmi-gazdasági háttere, mint mutatja, mélyreható hatással van mind arra, ahogyan a kérdéseket látják, mind pedig arra, hogy milyen döntéseket hoznak a hivatalukban. A munkásosztály csekély képviselete szinte garantálja, hogy a politikai döntéshozatali folyamat a felsőbb osztály számára kedvező eredmények irányába fog torzulni. Nem mindegy, hogy a leggazdagabb amerikaiak határozzák meg a gazdagok adókulcsait, hogy a fehérgalléros szakemberek választják meg a munkások minimálbérét, és hogy azok az emberek, akiknek mindig is volt egészségbiztosításuk, döntenek arról, hogy segítsenek-e a nélkülözőknek. És bár a képviselet válságának nincs egyetlen oka, Carnes megmutatja, hogy a probléma nem abból fakad, hogy a munkásosztályból hiányoznak a képzett jelöltek. A megoldásnak - érvelése szerint - számos változtatást kell magában foglalnia, a kampányfinanszírozás kiegyenlítésétől kezdve a pártok által támogatott jelöltek típusának megváltoztatásáig.
Ha kormányt akarunk az emberekért, akkor el kell kezdenünk egy olyan kormányért dolgozni, amely valóban az emberek által van. A White-Collar Government megkérdőjelezi az Egyesült Államokban a politikai egyenlőtlenség okairól régóta fennálló elképzeléseket, és a képviselet és a politikai elszámoltathatóság tartós kérdéseiről beszél.
