Fekete Bécs: A radikális jobboldal a vörös városban, 1918-1938

Olvasói vélemények

A könyv a nácizmus felemelkedése idején Ausztriában zajló értelmiségi üldöztetést vizsgálja, és kritikával illeti az osztrák konzervatívok szerepét a demokratikus Ausztria bukásában, miközben a történelmi elbeszélések politikai elfogultságának tágabb témáival is foglalkozik.

Az elbeszélés lebilincselő és sikeres tudományos történelmet mutat be. Nagyon ajánlott azoknak, akiket érdekelnek az 1920-as és 1930-as évek Ausztriájának politikai és filozófiai áramlatai, különösen a fasizmus és a nácizmus tekintetében.

A szerző erős elfogultságot mutat a felvilágosodás értékei iránt, és potenciálisan túlságosan leegyszerűsíti a jobboldali ideológiákat, mint pusztán negatívakat. Az osztrák liberálisok és konzervativisták összetettségével csak korlátozottan foglalkozik, ami aggályokat vet fel a történelmi narratíva semlegességével kapcsolatban.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Black Vienna: The Radical Right in the Red City, 1918-1938

Könyv tartalma:

A két világháború közötti Bécset a radikális szocialista gondolkodás bástyájának tekintették, és a Vörös Bécs hírneve mind a népi képzeletben, mind a közép-európai történetírásban nagy szerepet játszott.

Amint azonban Janek Wasserman ebben a könyvben bemutatja, létezett egy Fekete Bécs is; tagjai a háború utáni demokratikus renddel, a zsidók befogadásával és a felvilágosodás értékeivel szembeni kritikákat fogalmaztak meg, és elméleti alapot szolgáltattak az osztrák és közép-európai fasiszta mozgalmaknak. Az értelmiség, a nyilvánosság és az állam közötti összetett kölcsönhatást vizsgálva azt állítja, hogy a látszólag apolitikus bécsi értelmiségiek, különösen a konzervatívok, drámai módon befolyásolták az osztrák történelem menetét.

Miközben a vörös bécsi értelmiségiek lenyűgöző kihívást jelentettek a város kulturális és szellemi fórumain, a radikális konzervativizmus győzedelmeskedett. A fekete bécsi értelmiségiek siettették az Első Köztársaság pusztulását, elősegítették az osztrákfasiszta állam létrejöttét, és előkészítették az utat a náci Németországgal való Anschlusshoz. A bécsi reformerek, újságírók, filozófusok és tudósok munkásságát és tetteit közelről figyelve Wasserman nyomon követi az első osztrák köztársaság szellemi, társadalmi és politikai fejleményeit, miközben rávilágít az értelmiségiek részvételére a szocializmus, a konzervativizmus és a fasizmus közötti, egyre erősödő világméretű konfliktusban.

Bécs a nagyobb európai fejlemények mikrokozmosza volt - a radikális jobboldal felemelkedése és az egymással versengő ideológiai elképzelések közötti küzdelem. Az osztrák konzervativizmus fejlődésére összpontosítva Wasserman megnehezíti a második világháború utáni, az osztrák antifasizmusról és az osztrák áldozattá válásról szóló narratívákat.