Értékelés:

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 6 olvasói szavazat alapján történt.
Black Skin, White Coats: Nigerian Psychiatrists, Decolonization, and the Globalization of Psychiatry
A Black Skin, White Coats a nigériai pszichiátria története az 1950-es évektől az 1980-as évekig. A dekolonizáció és az antikolonialista nacionalizmus kontextusában dolgozó nigériai pszichiáterek az afrikaiak pszichológiai alsóbbrendűségéről szóló rasszista gyarmati pszichiátriai elméleteket egy univerzális és egalitárius modellel igyekeztek felváltani, amely a kulturális és faji határokon átívelő széleskörű pszichológiai hasonlóságokra összpontosít.
Különös hangsúlyt kap Dr. T. Adeoye Lambo, az első őslakos nigériai, aki 1954-ben az Egyesült Királyságban pszichiátriai szakvizsgát szerzett.
Lambo visszatért Nigériába, hogy az újonnan alapított abeokutai Aro Elmegyógyintézet, Nigéria első "modern" elmegyógyintézetének főorvosa legyen. Az Aroban Lambo forradalmasítani kezdte a pszichiátriai kutatást és a klinikai gyakorlatot Nigériában, és azon dolgozott, hogy a "modern" nyugati orvosi elméleteket és technológiákat integrálja a mentális betegségek "hagyományos" kulturális felfogásával.
Lambo kutatásai a pszichiátriai gondolkodás deracializálására és a mentális betegségek újradefiniálására összpontosítottak, az egyetemes emberi hasonlóságok faji és kulturális különbségeken átívelő modellje alapján. A Black Skin, White Coats az első olyan munka, amely elsősorban a fekete-afrikaiakra mint a pszichiátriai tudás termelőire és a mentális betegség saját jogú meghatározóira összpontosít. Azzal, hogy megvizsgálja, hogyan dolgoztak nigériai pszichiáterek azon, hogy pszichiátriai képzésüket integrálják bennszülött hátterükkel, valamint kulturális és polgári nacionalizmusukkal, a Black Skin, White Coats (Fekete bőr, fehér kabátok) fóliát nyújt Frantz Fanon széles körben ismertetett reakciós megfogalmazásaihoz a kolonializmus és a pszichiátria kapcsolatáról.
A Black Skin, White Coats a pszichiátria azon történeteinek élvonalába tartozik, amelyek egyre inkább kapcsolatot teremtenek a késő gyarmati és posztkoloniális környezetben zajló helyi és nemzeti fejlemények, valamint a nemzetközi tudományos hálózatok között. Heaton amellett érvel, hogy a nigériai pszichiáterek pontosan tisztában voltak azzal, hogy a pszichiátria hazai átalakulásának szerves részeként részt kell venniük a nemzetközi diskurzusokban.